Megtámadott egy AUTISTA. Mit kellett volna tennem?

Kezdeném a legelején. Barátnőm akivel 3 hónapja együtt vagyok most látta elérkezettnek az időt arra, hogy elvigyen magához. El is mentem nagy boldogan örültek a szülei nekem. A 13 éves fiú autista testvére Robika is "úgy-ahogy" kezet fogott velem. De a beszéde nagyon fura volt nem is tudom milyen szavak lennének rá a megfelelők talán a "nyálas, nyávogó, kényes" alig érteni mit mond. RA házban "van egy számítógép ami csak a Robikája." Észrevettem, hogy Ha az anyukája oda akar ülni addig az apjának el kell terelni Robika figyelmét. Robika mindent megkap 13 évesen van benne vagy 80 kg egész nap chipset zabál, tv-t néz, mindenért nyávog és a szüleire természetesne nem hallgat. Ha az apja kiborul és finoman nyakonvágja Robika teljes erőből az apjának ront. Az én meglátásom szerint HIÁBA FOGYATÉKOS akkor sem kellene elkényeztetni ettől csak még rosszabb lenne neki. Szegény barátnőm meg mindig fél tőle, mert ha Robika neki megy vagy csak olyna kedve támad akkor szaladnia kell előle. Mellette persze mikor első alkalommal mentem oda, akkor mielőtt bemutatta nekem Robikát az anyja végigsztárolta, hogy jaj Robika ilyen meg olyan erős, nálad is válasabb (hozzáteszem én 185 cm és 80 kg vagy 4 éve thai és kick-boxolok) szóval egyáltalán nem tudott rámijeszteni vagy nem is tudom mi volt ezzel a célja.) Ám mikor második alkalommal mentem és csak barátnőmmel ketten voltunk otthon náluk akkor odaültünk ROBIKA GÉPÉHEZ hazajöttek ő ezt pont meglátta. Erre vinnyogva nekem jött és ráfogott az én kezeimre, amire én reflexből lehajítottam az ágyra a kis "Robikát". Erre szalad be az anyja, hogy "Jaj Robika, ne bántsd Tomit." Gondoltam magamaba a gyász se fél tőle. Erre Robika visítva feulgrott az ágyról nekem rontott én meg kihajoltam és torkonvágtam aki visszaesett az ágyra. Erre az anyja, közénk állt, hogy "jaj Robika ne bántsd Tomit." Mondom magamba, hogy ez az asszony hülye....erre a barátnőm berángatott a szobába, hogy hagyjam hagyjam. De kintről hallottam ahogy vinnyogva mondja a magáét. Mondom barátnőmnek én kimegyek. Mondja ne ne ne menj ki. Mondom jó. Erre utánna bejön az anyja, hogy béküljek ki Robikával menjek oda és had csapjon rá a kezemre kettőt. Mondom mivan? Elkezdi, hogy megbeszélte Robikával és akkor kibékültök. Mondom magamba ezek hülyék. De mondom jó kimentem és belementem. Rácsapott kettőt a kezemre és annyiba maradt,de akkor is már állt volna felfele az anyja úgy szólt rá, hogy jaj RObika nem nem szabad és közbe az anyja tömte a gyerek szájába a chipset. Mondom öööö oké.....Úgy vagyok vele ha még egyszer megyek és ezt fogja csinálni én tuti lecsapom. Tudom hogy beteg, de nem olyan fogyatékos, hogy ne tudjon járni vagy rohamai lennének vagy valami. Én úgy veszem észre, hogy csupán rohadtul el van kényeztetve. Nagyon-nagyon.....