Mit tegyek, hogy ne ezt váltsam ki az emberekből?

16 éves fiú vagyok.

Már jónéhány éve felfigyeltem rá, hogy én minden egyes emberből ugyanazt a reakciót váltom ki.. Semmilyen reakciót..

Megpróbálom megmagyarázni.

Csendes vagyok, idegen környezetben (tehát ahol legalább 1 olyan ember van, aki nem nagyon közeli barátom/családtagom) általában nem nagyon szólalok meg, csak ha kérdeznek, de akkor is röviden válaszolok. Mivel az érzelmeimet egyszerűen nem tudom kifejezni ilyenkor, ezért egy idegen azt látja, hogy fapofával, csendben állok. Mivel 12 évesnek nézek ki, ezért ez +negatívum ebben az esetben. Furcsa, mert, ha megpróbálok humorosabb lenni ilyenkor, akkor mindig iszonyatosan kínosan érzem magam, mégha annyira nem is vagyok az..

Ezek után általában az illető ember kerül engem, a beszélgetésből is kihagy, és nem is próbálkozik poénkodni velem, miközben én értékelném a poént, és a törődést is, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni ilyenkor..

A legrosszabb, hogy tanárokból is elsős korom óta nem tudtam mást előhozni, csak ezt a fajta kerülést.. Tehát dicsérnek minden apró dologért, de leszidni valamiért szinte soha semelyik tanárom "nem mert".. És a kortársaim is, akármennyire kötözködtek a nyomi fiúkkal, velem soha! Ennek az lett a következménye, hogy most 16 évesen, ha esetleg valaki, valami miatt beolt, akkor az általában olyan iszonyatosan rosszul esik, hogy gyakran majdnem sírva fakadok nyilvánosan és napokig az a pár szó/mondat kering a fejemben amit mondott.

Kicsit idegesít, hogy senki nem szid le, poénkodik velem, de mégjobban idegesít, hogyha valaki ezt csinálja akkor nem tudok vele mit kezdeni.. Tehát megpróbálom előadni, hogy elnevetem magam, de mint említettem, akkor iszonyat rosszul érzem magam, hogy ezt kell csinálnom, ezért, ha tehetem, akkor nem csinálom..

Mit tehetnék?