A testvéremben nincsen együttérzés?

Az bátyámon egyre többször veszem észre, hogy semmilyen érzést nem táplál a szüleink felé.

Ilyenekre gondolok, hogy látja mennyire fáradtak, de hisztizni és elégetlenkedni kezd, hogy éhes. És akkor az aktuális szülőnek főznie kell. Vagy ha pénz kell neki. Kedves, aztán kevésli és több kell neki. Semmi köszönet, hála. Ez azóta tűnt fel, mióta elköltöztem és rájöttem, hogy engem is kihasznált.

Mióta elköltöztem egyre jobban csak azt látom, hogy használja anyát, apát, és könyörtelenül, csak neki jó legyen. Amikor anya beteg volt, ő elvárta, hogy elmenjen x boltba, csak jusson neki a kedvenc, drága sajtjából.

Azóta kezdek tőle eltávolodni, mert abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán bárkit szeret. Tudom, a szeretet is sokszor adok-kapok, de amit ő művel, az beteges.

ez valami mentális betegség? Vagy mi, miért lesz valaki ilyen?

Ugyanúgy neveltek mindkettőnket, engem is elkényeztettek, de én értékeltem mindent, amit adtak.

22/F