Szerinted egy ilyen embereknek van önismeretük? Vagy foglalkoznak ennek a kérdésével? Csak nekem zavaró?

# 2

Ebben igazad van, és jó szempont:)

Csak az önbizalom hiány itt ugyanúgy a nő részére is jellemző, ő is kapott elnyomó kritikákat előtte, és már ő is bizonytalanul kezeli az érzéseit, ebből próbál kilábalni, neki sem túl fejlett, legalábbis nem párkapcsolati örömök árán van érzelmi világa és nincsenek folyamatosan olyan jó kapcsolatai, ennek ellenére mégis úgy érzi, hogy ismeri magát, még akkor is, ha gyakran nem kapja az összhangot másokkal.

De azzal egyetértek, hogy nem jó, ha valaki nagyra értékeli magát a másikkal szemben, ebben a helyzetben pl. nem ez történt, amikor a nő azt próbálta közölni, hogy nem illenek össze (amit úgy értett, hogy a férfi túl komoly, a nő nem meri önmagát adni vele szemben, mert fél, hogy elítélné, szívesen összejönne akár egy komolytalanabb, kicsit érdektelenebb pasival, aki előtt legalább úgy érzi önmaga lehet), persze benne van a pakliban, hogy a férfi ezt félreértette, ezért hatott sértően neki, utólag a férfi játszott rá arra, hogy kisebbre értékelje a nőt. Miközben a nő ilyet nem csinált.

Én ezt úgy fogalmaztam meg a kérdésen belül, hogy túl komolyan veszi magát (a nővel szemben) mert nagyon arra akar rájátszani, hogy nagyobbnak értékelje magát, miközben a nőnek nincsenek ilyen összehasonlíttatási szempontjai.

# 4

De amikor én közeledtem hozzá, és akkor teljesen nemtörödömül kezelt, akkor is megfelelés kényszere volt? Nem hinném, bár tudom, hogy van ilyen neki.

És többnyire meg is hat, de azért hogy vegyem észre, hogy mennyire szeret engem, ha nem is igazán ismer, már kapásból, első látásra szerelmes lett belém, és kifejtette, hogy rám vetíti ki az álomképeit.

A szeretet nekem nem azzal egyenlő, hogy valakire "FELnézek", vagyis elvárja, hogy csodáljam, és haragszik, ha nem ezt érzi, miközben sztem az lenne a lényeg, hogy a párom a megértő társam legyen, akivel ellehet beszélgetni.

Ezzel szemben ő nem tud velem nyíltan beszélgetni, az ilyesmiről rájöttem, hogy kerüli. Közben mintha elvárná, hogy valami nagyon "igaz" legyen ez a dolog.

Nem csak velem szemben van megfelelés kényszere, más nővel is mostmár, azóta hirtelen nagyon megváltozott, szóval így annál inkább nem megható, sőt inkább mű az egész nekem. A mostanival is ugyan úgy nem működik neki a dolog és nem boldog vele. Aztán meg jön hozzám, és felhozza, hogy rám panaszkodik, amiért tönkrement köztünk, amire amolyan öntudatlanul reagál, "nem érti, hogy miért ment tönkre". Talán azért, mert azelőtt nem érdekelte.

# 6/

Ha úgy vesszük, és is szeretem őt, úgy általában sokat gondolok rá, de úgy mintha nem érteném őt (nem csak a viselkedése miatt, hanem minek szeret, ha találhat jobbat is, amikor az új lányt láttam, azt úgy is értelmeztem, hogy jobbat talált, de amint írtam, vele sem boldogabb, de biztos jobb).

Van amikor úgy gondolok rá, hogy hiányzik, utólag én csalódtam, és én akartam ragaszkodni hozzá, amit rossz néven vett. Utólag így ezt nem lehet szeretetnek elkönyvelni.

Lehet, hogy neked van igazad, én is már belegondoltam, hogy csalódás miatt lett ilyen, de azért nem hiába lett vége

Csak az nem fér a fejembe, hogy én mindig őszintén, tisztán akartam vele beszélni, akár arról, hogy elvan sietve a kapcsolat, amikor azon óhajkodik, hogy leakar feküdni velem az elején, vagy amikor elmondtam, hogy miért akarok kibékülni, stb.

de az egész, mintha csak arról szólna, hogy megszerezzen a kis önérzetének, csak ezt érzem rajta.

Azonkívül tényleg nem ismer annyira.

Engem is bántottak már meg, amikor úgy éreztem valakiről, hogy szeretem, nem jelentett semmit, azóta törekszem arra, hogy inkább kiismerjem az embereket, mintsem csak álmodozzak róluk, vagy álomképként tekintsem rájuk.

Benne azt kedveltem, hogy elég szégyenlős-féle, nem egészen nyílt meg nekem sem, sokszor nem értettem őt.

Kicsit olyan mintha álom világban élne néha, és voltak álomszerű beszélgetéseink, ami engem is meghatott, de amiről már azt gondolom, hogy se füle, se farka.

# 8

Értem, remélem idővel megtalálja a teljes életét, nálam hiábavalóan kereste:-/

De azért jobban sikerülne rálátni, ha eltudnék képzelni valami okot, ami annyira "felborította volna az életét", de inkább az is meglehet, hogy alapból érzékeny, amit eddig mesélt magáról. De ránézésre kicsit olyan "sármosnak", "jóképűfiúnak" tűnt, utána ismertem meg, hogy van egy ilyen érzékeny oldala, kicsit erőltetettnek is tűnik, eleve a "karaktere" miatt nem tudom őt sajnálni.

pl. az érzékenysége mellett volt már olyan beszólása, amikor visszautasítottam a közeledését, hogy "régebb nem tudtak ellenállni neki a lányok", vagy hasonló, ami nagyon zavarosan hatott, de kapásból egy unalmas, nőcsábászféle embernek is képzelem, valamilyen részében az, értelmetlen, jellegtelen ez a kép nekem.....