Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért vagyok eltérő?

Miért vagyok eltérő?

Figyelt kérdés
Sziasztok! Szóval a kérdésben már utaltam arra, hogy egy kicsit eltérek az átlagostól.Ami nem zavar, csak érdekelne mégis, hogy mi lehet ennek a magyarázata.Hátha ti tudjátok.Az emberekhez való viszonyulásom ami eléggé eltér szerintem.Mert képtelen vagyok a kötődésre.Nem arról van szó, hogy nem bírom a társaságukat, erről szó sincsen.De úgy nem is szeretem, nem is gyűlölöm őket.Csak úgy vannak körülöttem, semlegesek nekem.Megvagyok nélkülük, nem hiányoznak.Nem tudnak hiányozni.Sok úgymond barátom van, de én semmit az ég világon nem érzek irántuk.Segítem őket,de ez csak a látszat.Ha kérnek valamire megteszem, de nem szívből,hanem magamért.De mindezek ellenére, azt mondják,hogy milyen aranyos,segítőkész,kedves vagyok velük.De ha megunom őket akkor könnyen megválok tőlük.Mintha nem is lettek volna.Csak előtte szeretem őket meggyötörni lelkileg.Mert megismerem őket és a gyengéiket is. És késztetést érzek arra, hogy megalázzam őket és ez kifejezetten jó érzéssel tölt el.Ez az egyetlen amit kiváltanak belőlem, vagyis a szenvedésük látványa.Ott teszek alájuk, ahol csak tudok.Két, három éves barátságok jártak így.Vagyis nekik barátságok, nekem semmi.Nem sajnáltam őket egyetlen percig sem.Nem gondoltam magam bűnösnek,pedig tudtam, hogy kitoltam velük. Szinte csak ez motivál új kapcsolatok kialakítására, hogy szenvedni láthatom őket, meg a szükségleteim.Ezért látszom kedvesnek,szimpatikusnak.Meg ezért segítek nekik, ha kérnek.Magamtól eszembe se jut.Ha csak fel nem tűnik,akkor teszek valamit,de ezt is csak azért, hogy működjön a dolog.Ugyanez volt az eddigi párkapcsolataimban is kivétel nélkül.Kedvesnek látszom,aranyosnak,bájosnak.De első perctől azon morfondírozok, hogy mivel fogom meggyötörni, jóval később.Mert nem egyik napról a másikra tudom elérni ezt náluk.És mindig úgy csinálom,hogy magukat okolják.Nem gondolom magam bűnösnek egyszer sem.Nekem ez a természetes.Mindig is ez volt.De a legjobb,hogy nekik ebből semmi nem tűnik fel.Mert mindig úgy viselkedem velük,ahogy a helyzet kívánja.Még ha belülről nem is jön semmi.Le tudom szűrni még a nézésükből is,hogy kérésük lesz,megsértődtek,szomorúak,haragosak,vagy hogy mi következik.Kedvelem a társaságot,a középpontban is szeretek lenni.Szükségem van a nyüzsgésre magam körül,hamar unatkozom.A gyászt sem tudom érezni.Egyszerűen semmit sem érzek, ha meghal valaki körülöttem.Nem sajnálom,csak úgy teszek.Mert nem jelent nekem semmit sem.Esetleg az jut az eszembe,hogy az az ember mivel járult hozzá,hogy az igényeim teljesüljenek.Mert nekem azok a legfontosabbak.Tele legyen a hasam,legyen tiszta ruhám,melegben legyek,ha szükségem van bármire megkapjam, például tanszer ilyesmi.Ezeket magamnak is meg tudom adni,de ha valaki kielégíti az csak jobb.A párkapcsolatnál a szex egy nem elhanyagolható szempont, mert azt csak ott kaphatom meg.A másik,pedig a szenvedés látványa.Jöttek mentek az emberek,és annyi.Egyébként még tanulok, egyetemista vagyok.De őszintén szólva ezt is a szüleim találták ki, mert sohasem voltak hosszú távú terveim.Mindig egyik napról a másikra élek.Hazudni is szoktam szinte mindig.Pláne,ha előnyt kovácsolok belőle.Meg muszáj is,mert ha például az aktuális párom kérdezi,hogy szeretsz akkor mégsem mondhatom azt,hogy nem.Mert ha ezt mondom,akkor tuti elhúzza a csíkot, nem mintha lenne jelentősége,majd jön egy másik, meg egy harmadik.De csak az motivál,hogy fájdalmat okozzak,így még az ölelésem is azt sugallja szeretem.Ideges nem szoktam lenni egyáltalán.Én nem tudok az lenni.Kötélből vannak az idegeim,vagy inkább acélból.Ha esetleg sértegetnek,az elmegy a fülem mellett,mert nem tud érdekelni.Egosita is vagyok és nagyon önző ezeket nehéz visszafogni,de a cél érdekében visszább veszek belőlük, utána már nem.Intelligens is vagyok ez sokat segít abban,hogy irányítsam az embereket, hogy elhiggyék aggódom értük,szeretem őket,bízhatnak bennem.Folyton ugyanazokba az akadályokba ütközöm, nem értem hogy miért.Nem tudom hol a hiba.De soha nem voltam boldogtalan,magányos meg pláne nem.Csak érdekelne,hogy mégis miért van ez így.Nem gondolom problémának,vagy bárminek is.Csak nem megszokott.Ha valaki tudja esetleg,akkor felvilágosíthatna róla.Köszönöm.

2016. márc. 7. 19:46
 1/3 anonim ***** válasza:
100%
Keress fel egy pszichológust.
2016. márc. 8. 00:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
Ha mindez tényleg igaz, akkor egy igazi pszichopata vagy, és ezt tényleg nem bántásnak szántam. Most mondanám, hogy a terápia segíthet, de fölösleges, mert úgyse mész el, vagy ha igen, akkor sem fogod végigcsinálni.
2016. ápr. 11. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
100%
Mert egy f**zfej pszichopata vagy. Kívánom a legrosszabbakat.
2016. ápr. 11. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!