Mitől számít jónak egy ember?

Nincs olyan, hogy jó vagy rossz ember.

Mindenkinek más a jó és a rossz, ennyi.

,,minden embernek egy előélete,személyisége,amit mi nem ismerhetünk (még barátként sem). Minden nézőpont más...tehát milyen jogon ítélkezhetünk bármi felett?"

EZ ÍGY VAN.

Ettől számít jónak/rossznak egy ember.

Egyéni szubjektív gondolatrendszerek által kialakított véleménytől, ami csak egy vélemény, nem tény.

Hogy jó, vagy rossz vagy, a tetteiddel lehet lemérni.

Mérleg egyik serpenyőjébe tedd a rossz tetteidet, a másikba a jókat. Amerre billen olyan vagy Te. Hogy melyik jó, és melyik rossz tetted mennyit nyom?

Na ezt kell megtanulnod.

3B

BMW, Bicepsz, Boxerkutya

Szerintem ha valaki megöli a pl. gyerekedet/feleségedet baltával és behajítja az árokba, ugyan lehet azt mondani, hogy nehéz gyerekkora volt, de mégis te is és én is és mondjuk a Tv néző gyerekek közül a legtöbb, aki aki akár csak a Kékfényben is látja ezt, érezni fogja azt, hogy ez valami olyan dolog, ami nem jó, és belül valami azt fogja mondatni vele, hogy ilyen dologban, annak semelyik résztvevőjeként sem szívesen szeretne benne lenni. Ezt nevezhetjük lelkiismeretnek (is); ami az áldozattal kapcsolat empátiát, a tettel kapcsolatban iszonyodást, a tettessel kapcsolatban pedig max. szánalmat éreztet. Egészséges lelkiismerettel mindenképpen a rossz elutasítását és a jó melletti kiállást érzed. Szerintem probléma, amikor valaki ezt a lelkiismereti hangot, tudatos manipulációval, valamilyen ideológiák, tanok mentén elkezdi összemosni és relativizálni. Nem egészséges lelkületű dolog, ha azt mondod, hogy a rák, ami édesanyám testét elemészti éppen, az tulajdonképpen csak az édesanym szempontjából rossz, a rák nézőpontja már megint más...

Szerintem érezni kell(ene), hogy a jó és rossz relativizálása (minimum) hibás gondolkodásmód.

Ezért tehát azt mondom, hogy a jó ember ott kezdődik, aki legalábbis próbál hallgatni a saját lelkiismerete hangjára (és nem elhallgattatni próbálja; ami egy idő után egyébként sajnos sikerrel tud járni).