Nagyon rossz ember vagyok, vajon van még remény számomra, hogy jobb legyek, vagy a helyzet menthetetlen?

Elég sz@r gyerekkorom volt, alacsony vékony fiú voltam emiatt rengeteget bántottak, sok megaláztatás ért, nem nagyon voltak barátaim, lusta voltam ,nem volt kedvem tanulni, így a tanárok is folyton szívattak, illetve a szüleim is, egy nagy 0 voltam minden értelemben. Aztán nagyjából 17-18 éves korom körül valami megváltozott bennem, megnőttem , elkezdtem edzeni, összeszedtem magam, bejutottam az egyetemre, lediplomáztam, barátokat szereztem, sok csajjal összejöttem. Jelenleg már mesterképzésre járok, és talán PhD is lesz ebből. A mostani életszínvonalammal elégedett vagyok, mindent el tudok érni, amit csak akarok, egyetlen dolog hiányzik csupán, a szeretet, ami szinte mindig is hiányzott az éltemből. Mostanra már beláttam, hogy nem is nagyon van olyan tulajdonságom, amiért szeretni lehetne engem, így már nem is várom el. Rideg vagyok, mások közönyösek számomra, szemrebbenés nélkül kihasználom az embereket, nem érdekel senki, csak magammal foglalkozom. Valahol legbelül érzem azért, hogy ez nem jó így, de jelenleg nincs más választásom, mivel egyetlen ember sincs, akinek számítanék valamit ,így nekem se számít senki magamon kívül. Megtanultam, h csak magamra számíthatok. Szóval olyan vagyok, mint egy vad, akit egyenlőre senkinek sem sikerült megszelídíteni.