Érzéktelen lettem, vagy megszállt a sátán?

Semmit nem érzek. Nem tudom, mi váltotta ki, de szerintem az, hogy kb 3 hónapja nem járok iskolába, nincsenek céljaim, semmilyenek, hobbival kapcsolatosak sem. Semmit nem csinálok 3 hónapja. Nem vagyok depressziós, az biztos. Már a filmek sem kötnek le, van pár, ami szórakoztat, de ha leülök filmezni azt is unalomból teszem, és már kedven sincs hozzá. Egyik téma sem vonz. Régen még a legnyálasabb romantikus filmekbe is bele tudtam élni magam, és átéreztem az érzelmeket és sírtam is, de most már egyszerűen nem kivánom. Elviselem, de nem. Az akciófilmek sem kötnek le, amiknek nagy rajongója voltam.

Naplót rendszeresen írtam, de 2 hete azt érzem, hogy már az sem érdekel, teljesen érdektelen. Ez volt a 2. hobbim a filmezésen kívül.

Nemrég szakítottam a barátommal, akinek nem volt jó családi helyzete (kifejezetten rossz volt), akkor nagyon sajnáltam stb, de most már akármilyen tragikus hír jön tőle, őszintén hidegen hagy.

Rajongtam szíészekért, énekesekért, és már ők is hidegen hagynak. Olyan az egész, mintha beálltam volna egy érzelmi síkra, és semmi felé nem mutatok már kitérő érzelmeket.

Nagypapám rákos lett, műtötték (szerencsére minden rendben), és én nem aggódtam érte, az eszemmel tudom, hogy fel sem fogtam, mi ez az egész, de érzelmileg nem viselkt meg, és nem értettem, miért sajnálkozik értem mindenki, hogy nekem olyan rossz lehet.

Minap találkoztunk vele +1 rokonnal, és mondta, hogy elmennek majd enni, és némi szarkazmussal hozzátette, hogy annak örömére, hogy nem hal meg. ÉN ERRE NEVETTEM, aztán rájöttem, hogy egyáltlán nem vicces.

Gondlkoztam rajta, hogy mi lenne, ha meghalnék - nem akarok, bennem van a túlélési ösztön - de mégis érdektelen voltam ezzel szemben is, hisze veszteni nincs mit, mert nincs semmim és ugye céljaim sem, ezért nem fogok siránkozni a halálos ágyamon, hogy ezt meg ezt még nem csináltam meg.

Nem tudom, mi ez az egész, és sajnálom, hogy ilyen hosszan írtam le, de összességében jobban látni talán a helyzetet.