Mit tegyek ha nem bírom magam és az életemet elfogadni?
Már egészen óvodás korom óta tart ez az állapot. Gyerekként sem tudtam magam elfogadni. Mindig másokhoz hasonlítottam magam és bármi volt úgy gondoltam, hogy mindenki más jobb nálam, pedig tudtam akkor is, hogy ez nem igaz.
Szinte mindig volt valaki akit kinéztem magamnak és nagyon sokszor arról álmodoztam, hogy külsőre és belsőre is olyan vagyok mint ő és mivel ez nem így volt folyton rosszul éreztem magam. Hiába próbáltam legalább belsőre hasonlítani nem ment sose. Emiatt nem tudok másokkal barátkozni mert senki észre sem vesz.
Idén érettségizem és volt az osztályban egy lány akire annyira akartam hasonlítani, hogy most rendesen hiányzik. Ő közvetlen, nem érdekli mások véleménye és nyíltan kimond szinte bármit amit gondol. Na én a szöges ellentéte vagyok de mégis rá akarok még mindig hasonlítani... nem megy.
Nagyon sokszor megfogadtam már, hogy most már tényleg nem fogok ilyenekkel foglalkozni de mégis. Mihelyst emberek közé kerülök leblokkolok és nem tudok semmiről beszélgetni, pedig ha egyedül vagyok csak úgy jönnek a gondolatok amiről tudnék beszélgetni.
Sosem jártam társaságba de szeretném ha olyan lennék mint mások akik tudnak barátkozni és emberszámba veszik őket. Engem konkrétan egy társaságban se vesznek észre, hiába is próbálok megszólalni. Legtöbbször meg sem hallják és ez csak még jobban elveszi a kedvemet.
A fiúk sose adták tudtomra, hogy tetszenék nekik, ez is nagyon rombol. Van ugyan barátom de kicsit mégis szeretném ha tetszenék másoknak is, vagy legalábbis pozitív visszajelzéseket kapnék de ez nem történik meg sohasem. A barátom még az elején bemutatott néhány ismerősének és szinte csak annyit mondtak rólam, hogy "aranyos". Semmi egyéb vélemény. Ez is csak azért, hogy mondjanak valamit. Mégis miért lehet ez? Miért vagyok ennyire szerencsétlen és hogyan fogadhatnám el kívül-belül magamat? Ez boldogtalanná teszi az életemet, a gyerekkorom is emiatt nem volt boldog.
Van így valaki?
19/L
Hobbim nincs amiben elmerülhetnék mert nem is találom meg önmagamat. Néha úgy érzem, hogy na megtaláltam, aztán rájövök, hogy nem. Több dolgot is kipróbáltam már de igazán semmi nem tesz boldoggá.
Pszichológushoz menni nem akarok mert szerintem nekem nem arra van szükségem hanem valami másra.
válasza:Kicsit hasonlóan érzek. Nálam az van, hogy nem alakult ki egy egyedi, hozzám tartozó személyiség/stílus. Nagyon hamar felveszem a környezetemben tartózkodó, dominánsabb egyének stílusát, szóhasználatát, gesztusait. Úgy vettem észre, hogy ez viszonylag használható, mert így előbb utóbb a legtöbbekkel megtalálom a közös hangot (persze van, aki ellenszenves, azzal nem sokat tudok kezdeni). Viszont marhára dühít, hogy nem találtam meg saját magam, pedig 20 évesen már illene. Valószínűleg az van a hátterében, hogy én sem tudom elfogadni magam, nincs stabil önképem, + introvertált és enyhén aszociális vagyok.
Bocsi, tudom, hogy nem segítettem, de az utolsó kérdésed az volt, hogy van így valaki. Nos, nem vagy teljesen egyedül.
válasza:"Pszichológushoz menni nem akarok mert szerintem nekem nem arra van szükségem hanem valami másra"...
Én tudom ám neked mire lenne szükséged te kis huncut! XD F/22
válasza: válasza:Hát, ne haragudj, de ez már tényleg pszichológust igényel. A szerelem általában helyrehozza az ember önértékelését, de ahogy látom, bocsánat a kifejezésért, de egy attention whore vagy.
A legjobb az lesz ha felkeresel egy pszichológust, mert ez egy eléggé furcsa személyiség és önképzavar.
válasza:Én 20 éves fiú vagyok, és én sem tudom elfogadni magam, viszont nem a külsőségek miatt, hanem a belső tulajdonságaimból kifolyólag. Én sosem irigykedtem másra a külseje miatt, nem voltak ideáljaim, példaképeim, akikre hasonlítani akartam, mert ha folyton csak vágyálmokat hajszolok, boldogtalan leszek életem végéig, mert amiket hajszolok, elérhetetlenek egy olyan jelentéktelen ember számára, mint én. A lányoknál valamiért jelen van ez a megfelelési kényszer, ahogy azt te is írtad, hogy szeretnének szépek lenni, másokra hasonlítani, viszont én azt javaslom, dolgozz abból, amid van, és ne másokra próbálj hasonlítani, mert két egyforma ember úgysem létezik. Mind különbözőek vagyunk. Arra figyelj, hogy ne állj be a tömegember soraiba, hanem legyél egyéniség. Ne akarj hasonlítani másokra, olyan tulajdonságokkal ruházd fel magad, amikkel úgy érzed, békében tudsz élni.
Remélem, hasznosnak találtad a válaszom. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!