Nem értem önmagam? Őrült vagyok?

Sokat küzdök magammal, belső harcok folynak az agyamban, ha arról van szó, hogy egy összejövetelen részt kell vennem.

Pl ha kapok egy meghívást egy bulira, akkor elkezdőkik. Mint egy skizofrén vitázni kezdek magammal. Valahogy így :

-El kéne menni lehet, hogy jó lesz, meg amúgyis itt az ideje, hogy új társaságba kerüljek

--De mi van ha senkivel nem fogok jól kijönni

-Ez csak akkor derül ki ha elmegyek

--Biztos mindenki mindenkit ismerni fog, és én leszek az idegen, ez nem lehet így jó

-Pedig simán lehet, hogy jó lesz, te is tudod, hogy volt már rá példa

--Igen, de az olyan ritka

-Meg amúgyis ott lesznek az ismerőseim, majd velük elleszek

--De mi van ha ők másokkal lesznek?

-Akkor odamegyek, és bemutatkozok. Megismerek új embereket. Jó lesz.

--De mi van ha nem tudok majd velük semmiről beszélni

-Miért ne tudnék? Az emberek szeretnek magukról beszélni, csak kérdeznem kell valamit, és már mondják is. Esetleg visszakérdez és válaszolok én is

--Nem vagyok egy nagy beszédes ember, velem senki nem foglalkozna, utána meg ha teljesen elnyomnak, már nincs is kedvem az egészhez

-Csinos vagyok, és mindig van aki megtalál

--Ja, azt tudom, de nem akarok egyből egy randit megbeszélni. Szórakozni akarok

-Talán akkor meg kéne tanulnom lazítani

--De nem tudom, hogy kell

-Ezért kell kényelemetlenebb és ismeretlen szituációkba is beleugranom

--De nehéz

-Tudom, de meg kell csinálnom

--De nem is akarom, nem megyek, nem érdekel

-De akarok!!

Ne mondjátok, hogy túl reagálom, mert tisztában vagyok vele. Van, hogy ráveszem magam, hogy.menjek, és tényleg jól érzem magam, de amíg eljutok odáig az egy borzalom. Bele is törődnek abba, hogy nem szeretek emberek közé menni, ha nem akarnék, de én igazából akarok.

Mit csináljak, hogy könnyebb legyen??