Mire jó az önismeret? Miért olyan fontos?

Hogy a saját személyiségeddel tisztában vagy. Tudod a határaidat és hogy mire vagy képes. Tudod mikor mire hogy reagálnál. Tisztában vagy vele hogy mik a céljaid hogy mit akarsz elérni.

Ilyesmi.

Tökéletesen senki nem ismerheti magát. Főleg hogy majdnem mindenki folyamatosan változik.

Azért fontos nagyjából ismerned magad mert úgy tudod elérni a céljaidat és viszonylag békében élni a társadalomban.

Majdnem olyan kérdés, mint hogyha azt kérdezném minek gondolkodni? miért olyan fontos?

vagy meg kérdezem, hogy minek sportolni, miért olyan fontos, nélküle is tudok élni, és mától nem sportolok, de saját magamnak döntenék így vele:P elfogadnám a következményeit.

Neked senki sem mondja meg, hogy fontos, viszont talán inkább te saját magad fogod megérezni, amikor a hiányát érzed. (pl. sokszor voltam olyan helyzetben, hogy amiről mások azt mondták, fontos, azt nem fogadtam el, de késöbb a saját börőmön éreztem a szükségét. Mások csak előre megjósolták, ennyi.)

Lényegében az önismeretem az önérzetemnek fontos. Sok minden nem függ tőle, viszont az önérzetem igen.

Vagy "miért olyan fontos köszönni az utcán az embereknek.."

Annyi ilyen hangzású kérdést fellehet tenni, sokféleképpen.

Persze, ha valaki úgy érzi, neki valamiért nehezére esik, azzal mások nem tudnak mit tenni.

Nem lehet olyan szándékkal ilyen kérdést feltenni, hogy megcáfolnád valaminek a fontosságát (általános értelemben), csak azért mert neked nehéz.

Az önismeretem benne van a gondolkodásomban. Nem egy 'különálló ismeret', hanem párhuzamos a gondolataimmal, kifejezéseimmel.

Az, hogy "fontos az önismeret", nem azt jelenti, hogy elbonyolítom, túl komolyan veszem.

Nincs abban semmi súlyos, hogy figyelembe veszem a saját érzéseimet, önmagamat néha felülvizsgálom két tettem között.

Tisztában vagyok azzal, hogy mit miért teszek. Számon tartom a döntéseim inditékait, stb.

Jó esetben fel is merem vállalni, hogy jobban megértsenek.

Erre pl. volt negatív példám, amikor elég rosszul éltem meg azt, hogy "én ismerem magam", de közben nem szivesen fejeztem ki magam másoknak, bizonyos személyeknek.

Az önismerettel szembeni Súlyos kérdés inkább, hogy az meg mi a csudának fontos, amikor sokan folyton másokra akarnak hasonlítani az emberek, másokkal azonosulni?(ami sokszor nem sikerül) Ez miért fontos például?

Miért fontos az, hogy nem fogadják el magukat, és valaki másnak akarják betudni magukat? Ez sem "kötelező".

Az önismeret csak egy ellenírány ezzel a "össze-vissza mindent akarok" féle céltalan hozzáállással szemben.

Egyértelműen érzi ezt magán. Nem tudja, hogy mit akar, úgy érzi, mintha hazudna önmagának. Persze ezt könnyű helyre állítani azzal, hogy megpróbálok őszinte lenni magamhoz, miközben mások megfelelésére való folyamatos kényszer összezavarhat. Valamilyen szinten a megfelelés is fontos lehet, de itt is jó megtalálni az egyensúlyt, mert nem lehet mindenkinek megfelelni.

Az történik akkor, hogy egyszerűen csak összezavarodsz, előfordul, hogy társalgás közben félrebeszélsz, félrevezetsz másokat, mindenkinek ígérgetsz, de közben nem tudod, hogy mit akarsz, vagy azt, hogy ki fontos neked.

De van aki pl. ezt a problémát azzal oldja meg ideilenesen, hogy azt vallja, hogy senki/semmi sem fontos neki, nincs fókusza, céljai.