Hogy lehet valaki ennyire sikeres, ha közben egyáltalán nem veszi komolyan az életet?

Erre mondják azt, hogy életművész.

De pont ezért ér el sikereket. Mert nem görcsöl rá semmire. Biztos neki se minden úgy jött össze, ahogy szeretné, vagy volt ami nem jött össze, de ő nem tört össze miatta, nem ragadt le, hanem ment tovább. Hasznos tulajdonság egyébként, ha nem állsz meg az első kudarcnál, hanem simán továbblépsz és már az újabb lehetőségeket nézed.

ez egy olyan dolog aminek az ellenkezőjét is ugyanolyan jól lehetne magyarázni mint magát a témát

az ember személyisége 20-30 éves kora után azért már annyira durván nem változik, ha ilyen laza volt mindig akkor valszeg ez is marad,

valami nagyon durvának kell történnie, hogy ez megváltozzon

a siker meg valamelyest a velejárója ennek, de nem közvetlenül inkább része a laza személyiségnek, egyik sem feltétele a másiknak

Láttam jó pár ilyen embert. Egyikük sem önmagában attól volt sikeres, hogy laza volt. Az ilyen embereknél jellemző, hogy van/volt egy jó családi és anyagi háttér, így igazából nem volt miért aggódniuk és nyugodtan csinálhatták a saját dolgaikat. Főleg egyetemen tűnt fel az egész. Elég sok emberke laza volt, aránylag jól tanult, bulizott, többségük sportolt is. Miután jobban megismertem őket, láttam, hogy jó iskolába jártak, többségüknél külön tanár, egyetemre lakást vagy albérletet kaptak.

Mellettük ott voltak a kevésbé sikeresek, kissé depresszívebb vagy átlagos emberek. Nekik nem volt jó anyagi hátterük, sokuknál elváltak a szülők, esetleg durvább családi probléma volt. Valahogy nem volt idejük lazának lenni, amikor az albérletre vagy koleszra kellett összehozni a pénzt...