Miért van, hogy a legtöbb ember nem hajlandó a békülésre és a problémák megbeszélésére?

Velem is már megesett az, hogy valakivel olyan dolgon vesztem össze, amit nem szeretnék megbeszélni.

Emberfüggő. Ha nagyon nem szeretné megbeszélni, engedd el.

Ez a problémától is függ. Nekem van olyan rokonom, aki folyton lejmol, visszaél mások jóindulatával, kihasználja az embereket, másokkal rosszindulatú, én köszönöm, nem kérek az ilyen emberekből. Nem érdekel, hogy rokonom, nem vagyok rá kíváncsi. 3 unokatestvérem van, akivel ilyen miatt nem tartom a kapcsolatot.

Van olyan ismerősöm, akivel viszont az idő elsöpörte a korábbi nézeteltérést, mert nem volt akkora jelentőségű hosszú távon, csak akkoriban nagyot ütött a dolog, és évek kellettek hozzá, hogy rendeződjön. Viszont a barátság csorbult, már nincs meg az a korábbi jó kapcsolat, ami először volt. Egyszer megégetem magam valakivel, utána óvatosabb vagyok akkor is, ha rendeződik.

4-es vagyok, és elírtam. Volt gimis barát az egyetemen, ezt akartam írni.

Én úgy gondolom, hogy nem cipelek terhet (ha nekem írtad), mert alapból nem foglalkozom vele. Ne akarjon velem haverkodni. Úgy általában nem az életem része, és nem is akarom, hogy az legyen,

Azon kívül: lehet, hogy ez valaki szemében csúnya, de nem szimpatikus mindenki. Van, hogy valakivel nem akarok barátkozni.

Ahogy az előttem szólok is írták, a problémától és az embertől is függ, hogy akarok-e békülni. Illetve attól is, hogy mennyire látom a másikon a megbánást. Ha semennyire, csak formalitásból akar "békejobbot" nyújtani, illetve kimondani a dolgokat- miközben mindketten pontosan tudjuk, hogy nem változna semmi-, akkor hagyom. Persze, itt kivétel a munkahely, ahol valamilyen szinten muszáj tisztázni a gondokat...

Amikor végképp elzárkózom egy téma megbeszélése elől, akkor többnyire olyan témába taposott bele az illető, ami tényleg nagyon érzékenyen érint, és előre szóltam,hogy tartózkodjon tőle.

A barátokkal értelemszerűen könnyebben békül az ember, mint az ellenségekkel, vagy a közömbösekkel.

22/N