Van még ilyen kamasz? Vagy csak én vagyok ilyen? Van, aki ilyen volt kamaszkorában és már felnőtt?

Lassan 14 éves leszek és lány vagyok.

Barátnőim nagyon nincsenek, talán van egy, de vele sem találkozunk minden nap, viszont az iskolában mindenkivel jóban vagyok, nem veszekszem, de nincs barátom még egyenlőre onnan. Talán egy lány van, évfolyamtársam, akivel egész jól elvagyunk. Míg másoknak meg elég sok barátnőjük van és állandóan velük vannak meg náluk alszanak meg kiposztolnak közös képeket, szülinapi szövegeket írnak, satöbbi.

Nem szeretek bulizni, nem is szimpatikusak sem a bulik, sem a diszkók, sem a fesztiválok meg a hatalmas tömeget és a gépzenét sem szeretem. Míg mások meg oda járnak esténként én pedig néha elmegyek egy-egy koncertre a szüleimmel. Osztálytársam azon volt kiakadva, hogy 14 évesen a szülei nem engedik el egy fesztiválra, gondolom szülők nélkül, haverokkal.

Nem nyomkodom egész nap a számítógépet. Vagy ha gépezek, nem játszok rajta, hanem olvasok olyan dolgokról, amik érdekelnek, tanulok valamit ami érdekel, zenét hallgatok, történetet írok vagy facebookozok.

Fent vagyok a Facebookon, az Instagramon és van Snapchatem. Facebookra nem nagyon posztolok, csak felmegyek minden nap, Instagramon csak van egy fiókom, de semmi kép meg infó, csak pár embert követek, Snapchaten se küldök senkinek semmit, csak fotózgatok. Mások meg azt látom, ilyen meg olyan képeket tesznek ki, naponta, ilyen meg olyan idézetekkel meg túl sok információt kiadnak magukról, amit szerintem nem kéne.

Míg mások a barátnőkkel mennek nyaralgatni meg táborokba, fesztiválokra, én vagy egy pár napot töltök a talán egyetlen barátnőmmel vagy elmegyek a családommal nyaralni, ugyanis szeretem a szüleimet (akik elváltak), de mindkettővel szívesen nyaralok. Vagy az unokatesómmal, vagy elmegyek a nagyszüleimhez. És nem érzem cikinek a szüleimet soha, tisztelem, szeretem őket. Másoktól meg azt hallom, hogy ciki nekik az anyjuk vagy ciki a szülőkkel fesztiválozni, ennyi idősen.

Régen nem szerettem az iskolát meg tanulni sem szerettem, most sem a legkedvencebb időtöltesem, de beláttam hogy valamennyire fontos a tanulás és nem kéne elhanyagolni. Készülök a dolgozatokra, jó jegyeket szeretnék, fontosnak tartom a tanulást, főleg az angolt, ami a kedvenc tantárgyam is meg ugye világnyelv, kell hogy az ember tudja. Ezen kívül önállóan tanulok olyan dolgokat, amik érdekelnek engem de az iskolában nem tanítjak vagy nem eléggé tanítják, meg az angol is gyakorlom. Bennem van az, hogy képezni akarom magam, hogy ami fontos meg amit szeretek, abból minél jobb legyek.

Aztán nem követem a divatot. Úgy öltözködöm, ahogy nekem kényelmes és olyan ruhákat hordok, amik nekem tetszenek. És én meg vagyok elégedve az öltözködésemmel. Sokszor meg azt látom (velem egykorúaknál is) hogy mindenféle hasam kilóg, mellem kilóg, fenekem kilóg fajta ruhákban járnak.

Szeretek körmöt festeni meg sminkelni, de nem viszem túlzásba, viszont vannak akiken műkörmöt látok meg olyan sminket, ami iszonyat ronda és mű, ezek szerintem koraiak még. Rajtam szinte nem is látszik a smink és suliba nem kenek fel egy kilót meg körömlakkból is visszafogott színeket használok, az egyik lányon meg nem tudom hány centis műkörmöt, ami fekete és hegyes meg erősen megrajzolt szemöldököt és vastag tusvonalat, iskolába.

Szabadidőmben én szívesen hallgatok zenét (nem rappet, gépzenét meg ilyen idióta zenéket mint amilyeneket a legtöbb fiatal hallgat), hanem a minőségi zenét szeretem, olvasok (pl.Leiner Laura könyvei, de mostanában az ezoterikus könyvek is kissé érdekelnek), videókat nézek youtubeon, énekelek, hangszeren játszom, sportolok, nem pedig bulizok, kockulok a gép előtt meg cigizek mint mások. Én például egyáltalán nem tartom jónak ha valaki ilyen fiatalon elkezdi a cigizést, drogozást.

Úgy érzem, nem tartozom bele az átlag fiatalokba, aminek végülis örülök, de kicsit magányosnak érzem magam, talán pont azért mert nem vagyok olyan mint ők. Nagyon más lennék? Vagy csak érettebb vagyok? Nem vagyok az a lázadós, bajos kamasz, akivel nem bírnak. Aki ilyen kamasz volt az milyen felnőtt lett, hogy érzi? Akkor kitűnt a többiek közül, most vannak például barátai? Megváltozott a véleménye? Tapasztalatokat, véleményeket szívesen olvasok.

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, megpróbáltam mindent leírni.