A hajléktalan emberek 100%-ban maguknak köszönhetik, hogy olyan szintre jutottak?

Nem hiszem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem.

Azért szeretjük ezt hinni, mert ha az ő hibájuk, akkor van kontrollunk a dolgok felett. Ha csak elszenvedői, akkor bárkivel megtörténhet, ebbe pedig nem szeretünk belegondolni.

Sok dolog miatt lehetsz hajléktalan.

Például cukorbeteg lesz valaki és nem derül ki időben, szövődménye lesz, megvakul, elüszkösödik a lába, levágják, tolószékbe kerül, elveszíti a munkáját, rezsit nem tudja fizetni, utcára kerül.

Vagy ha olyan férfi aki beköltözött a nőhöz és a nőé a lakás és ráun a nő és kirakja a szűrét.

Vagy férj feleség, elválnak, fickót kiteszik a lakásból, mert mondjuk a közös gyerekük védelmében a nőnél marad a lakás.

Vagy valaki börtönben ül, kiszabadul és nincs hova mennie.

Vagy intézetből kiteszik 18 évesen.

Vagy szenvedélybeteg, szerencsejátékos és elkártyázza, régen elnyerőgépezi a lakás árát.

Vagy lakásmaffia áldozata lesz, kisemmizik, aláíratnak vele valami papírt.

Egy alkoholistánál ezt könnyen elérhetik, ha nincs szociális háttere, nincs senkije, aki megvédené.

Nem szükségszerű a hajléktalanság, sokak szerint van annyi nem használt lakás, hogy el is lehetne helyezni őket.

Na de egy lakást fent kell tudni tartani. Aki meg alkoholista, nem fog tudni dolgozni, mert kirúgják, fel sem veszik.

Nekem nevelőfater hajléktalanszállón dolgozik, szociális munkás. Amiket mesél, eléggé elgondolkodtató. Vannak akiket hidd el, véletlen sem kell sajnálni, mert úgy bizniszelnek mindennel, hogy csak nah, őket nem kell sajnálni, mert szépen megélnek belőle. Vannak, akik bizony tényleg önhibájukból pl alkohol miatt kerülnek oda és maradnak is ott. Illetve van egy vékony réteg, akikkel kibabrált az élet, de bizony van köztük, aki nem adja fel és feláll a padlóról. De ez a százalék igen kevés.

Szóval akikben a szegény idős bácsis kép él a hajléktalanokkal kapcsolatban, annak javaslok egy szállólátogatást és beszélgetést az ott dolgozókkal.

Előző abszolut egyetértek!

Egyetemi hallgatóként egy szeminárium feladataként voltam hajléktalan szállón is látogatni.

98% tökéletesen elvan ott, vagy még az is rossz neki, az utcán jobban érzi magát, mint a szállón. Volt egy bácsi, akinek a lányával is találkoztam, beszélgettem. A nő jól él, nagy ház, férj, gyerekek, szép, igényes ruha, stb. Nem értettem, hogy hogy viseli el, hogy az apja hajléktalan. Kiderült, hogy mindig könyörög az apjának, hogy menjen hozzájuk lakni, még külön lakrész építését is felajánlotta neki. De nem kell az öregnek. Elvan, nincsenek kötöttségek, tud piálni. Ez volt a válasz.

Aki önhibáján kívül lesz hajléktalan, 99%-ban újra egyenesbe is tud jönni. Elfogadja a segítséget, munkát vállal, újra talpraáll.

Aki saját hibájából - legyen az alkohol, szerencsejáték, drog, stb. - az csak lentebb csúszik és sajnálja magát. Ha segíteni akarnak neki, azt is elutasítja. Sajnos ez a tapasztalat! Jobb nekik koldulni - semmittenni - mint elmenni dolgozni.