Miért lehet az, hogy valamely filmekben, vagy könyvekben a rossz karakterek szimpatikusabbak, mint a jók?

A gonosz karaktereknek sokszor komplexebb a háttértörténete, plusz gyakrabban írják őket humorosra.

De az is imponáló, hogy a rossz karaktereknek gyakran van valami célja és általában változatosak.

A jó szereplők szerintem gyakran nagyon sablonmód készülnek. A rosszakban meg az író kiélheti, kimondhatja a legelcseszettebb gondolatait.

Ezt en is tapasztaltam, pl.a Harry Potter-filmekben nekem mindig is Draco Malfoy volt a kedvencem. Oke, nem vonom le belole Tom Felton varazsat sem, de pont a filmek miatt kezdett el jobban erdekelni maga a karaktere es tulajdonkeppen rajottem, hogy az egesz konyvben talan az o jelleme all a legkozelebb az atlagos emberehez. Felrenevelt es esendo, a kornyezete tette olyanna, amilyen lett, sokszor gyava volt, nem mert szembeszallni a csaladjaval, akik nem keves hulyeseggel tomtek tele a fejet. De megis maradt benne valami jo, nem valt velejeig gonossza.

Ezenkivul Bellatrix Lestrange huseget es elszantsagat is elkepesztonek, lenyugozonek talalom, nem sok ember hajlando tuzon-vizen at kitartani az elvei mellett. Kar, hogy epp a rossz oldalon kuzdott :$ (o meg is erdemelte szerintem a halalt, ilyen tettekre mar nincs bocsanat)

Amugy sok esetben a gonosz karakterek jellemet jobban bemutatja a konyv, komplexebb a hattertortenetuk, amelyekbol sok esetben kikovetkeztetheto, hogy az illeto miert lett olyan, amilyen.

Mert a jók sokszor olyan semmitmondóak, vagy csak egy ideált testesítenek meg, míg a rosszak emberibbek, összetettebb a jellemük. Néha nem sajnálja a készítő, szerző, író elmondani azt sem, mitől lett olyan, amilyen. Ilyenkor az ember megértőbb is lehet az irányába.

De néha velem előfordul, hogy mások az erkölcseim, mint az írónak, és az ő pozitív karakterét tartom nagyon gázosnak, míg a negatívval teljes mértékben vagy nagy mértékben együtt tudok érezni.

Én is gyakran azt veszem észre, hogy a negatív karakter szimpatikusabb, vagy legalábbis jobban érdekel.

Sajnos még mindig tartja magát a történetekben ez a jó és rossz fekete.fehér harca trópus... illetve leginkább az, hogy a jónak tökéletesnek kell lennie, mert a hősnek nem lehetnek negatív tulajdonságai, és egyébként is, hogy mutatunk így példát... míg a gonosznak ált. van egy célja, az esetek többségében jól kidolgozott háttértörténete, amiben akár a jót is meg lehet találni. Míg a jó karaktereknél ez a tökéletesség már olyan szintekig van megalkotva, hogy már visszataszító... hiszen egy átlagember azonosulni sem tud vele, hacsak túl jónak látja az önképét a valósághoz képest. Plusz vannak elég elavult "jó-nézetek is", pl. hogy aki mert szexelni 18 éves kora előtt, az már egy rossz k...a (rengeteg modern ifjúsági regényben még él ez a nézet), aki meg szűz, az minden más téren is tökéletes.