A gyerekekben miért van ennyi gonoszság?

Egyrészt sok gyereket nem vernek, de rosszul nevelnek. Lelkileg bántalmazzák, vagy csak szimplán le se szarják.

Másrészt az első válaszolónak igaza van. Gyakran van 1-2 pszichopata viselkedésű, a "társaság közepe" ember, akik gyűlölködnek, a többiek pedig gondolkodás nélkül követik őt/őket.

Sajnos kevés a kivétel, de amíg vannak ilyenek, addig nem szabad olyat mondani, hogy az összes gyerek rossz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__79959..

Utolsó: köszi, az emberiségbe vetett reményem egy kicsit visszaállt :)

De attól még nem kéne valami tennünk, hogy fordítva legyen? Hogy az elnyomók legyen elnyomva? Vagy mi ebben már nem vehetjük ki a részünket, csak szülőként?

A jó szülő nevelhet jó gyereket, de lehet ő lesz a célpont:S

Én nem tudom ez, hogy működik, a mi osztályunk nem volt ilyen sablonos, mi kedveltük egymást. Ezért is volt sokkoló, hogy a ugyan abban az iskolában, más osztályban ilyenek történtek.

A gyerekek többsége többnyire még magas százalékban ego-irányította, nem volt elég idejük csiszolni a személyiségükön, továbbá az empátiájuk sem fejlődött ki teljesen.

A szülő azért nevel, hogy ezeket a vadhajtásokat lecsipegesse, illetve a megfelelő ösvényre állítsa a fejlődése érdekében.

Osztályközösségben viszont általában nincs felnőtt kontroll, így szabadjára engedve a legtöbben úgy nyilvánulnak meg, ahol éppen tartanak.

# 3: Ne nekem köszönd, hanem neki! :)

A jó szülő azt teheti, hogy ha a gyermekét cseszegetik, akkor nemcsak azt mondja, hogy "Tegyél ellene, fiam/lányom!", hanem valóban megpróbál segíteni, akár átíratja máshová, akár hagyja, hogy magántanuló legyen a gyerek, ha ezt kéri.

No offense, de nálatok biztos nem volt senki, akit kiközösítettek? Ismerek én olyan osztályt, ami alapból jó hangulatú egymással valamennyire kedvesek is, de van akit kiközösítenek, és vele már nem.

Nem olyan """édes ártatlan kis angyalkák""" mint ahogy sokan mondják.

Rászállnak egy emberre, mert mit tudom én, csöndes, vagy másmilyen, vagy mert színötös, tényleg nagyon királyak hogy 20an terrorizálnak 1et.

Meg van olyan køcsøg szülő is, aki szrik az egészre, és bennhagyja a gyereket egy ilyen közösségbe ahelyett h elvinné más iskolába.

#5

Tényleg nem igazán volt semmi ilyen. Jött hozzánk talán 7.-be egy ilyen fura lány, aki tényleg nagyon fura volt. Folyamatosan bambult másokra és mosolygott rájuk. Nagyon szegény családból származott, volt egy huga, ő is oda járt, csak ő ugye alsós volt, míg mi már felsősök, mindíg csak azt láttuk, hogy a huga mennyire eszik, mert otthon nagyvalszeg nem sokat kaptak enni, két csontváz volt a lány.

Eleinte volt egy kis "hátbabeszélés", de aztán egy idő után egyből befogadták a lányok, mert "girl power!" volt az egész osztályban, egy lányt sem hagytak az út szélén. Utána már vitték mindenféle helyre és beszélgettek vele(már amennyire tudott).

Mi fiúk meg, hát épp ez az, hogy elvileg mi voltunk a szörny szülött osztály. Sok ember aki lebukott, auto a mi osztályunkba került, mert az évfolyamtárs osztály volt az elit, úgyhogy jah. Szóval azthinnéd, a legszörnyűbb legszörnyűbbje, mert sokak csak kegyelem kettessel mentek át, de semmi.

Ha bármelyik külsős megtámadott valakit, egyből ugrott az egész fiú osztályközösség arra az illetőre, mint valami maffia, amikor a családbelire támadnak.

Persze osztályon belül volt piszkálgatás, egymás légdugása(no homo), meg bütykös kártya, meg a mogyorózás... na jó, a mogyorózás szörnyű volt, de amúgy semmi vészes. Viszont kitagadva nem volt soha senki, és vigyázva volt a másikra.

Elore bocs az ekezetek miatt.:)

Sajnos a legtobb szulo erzelmileg egy saska szintjen all, ez pedig tovabbszall a gyerekre is.

Az ilyen gyerek pedig az osztalytarsain fogja kielni az ebbol szarmazo frusztraciot.

Az a gyerek pedig, akit csesztetnek, szinten ilyen erzelmi szintu szuloktol jon, csak a masik oldalrol.

Sajnos az atiratas meg ezek a dolgok nem ernek semmit. Olyan, mint amikor a fejfajasra beveszel egy algot. A tunet elmulik, de ami okozta, megmarad. Eselyesen a kovetkezo helyen is bantani fogjak a gyereket, mert nincs olyan hely, ahova csak es kizarolag kiegyensulyozott, erzelmileg stabil gyerekek jarnak.

A legfontosabb szerepe egy olyan osztalyfonoknek lenne, aki nyitott szemmel jar, es tudja mi a helyzet az osztalyaban.

Ezen felul pedig erzelmileg stabil, kiegyensulyozott. Ezaltal tudna segiteni azokon, akiken kell. Itt pedig nem csak azokra gondolok, akiket bantanak, hanem azokra is, akik bantanak valakit. Igyanis Ok is ugyanugy betegek. A "kezelesi" modszer persze mas, de ha az ember erzekeltetni tudja a gyerekekkel, hogy marpedig egyik sem tobb, mint a masik, akkor nyert az ugy.

Ezzel szemben a mai atlag az, hogy az of le sem szarja az osztalyat. Nekem szemely szerint 4 volt 5 ev alatt.:)

Ha lenne beleszolasom, biztos bevezettetnem a foallasu osztalyfonokseget, olyan tanarokkal, akik nincsenek lestrapalva es kepesek beszelni a gyerekektol kezdve a kezdo felnottekig.

Persze itt ilyen soha nem lesz.

Ebben a temaban nagyon melyre lehetne merulni, de az az egy tuti, hogy iszonyat problemak vannak.

Es sajnos a megoldas NEM az atiratas vagy a magansuli.