Én lennék az egyik leggonoszabb ember? Ez így mennyire durva? Jobb lenne már most meghalni és kímélni mindenki mást?

Elég hosszas kifejtés lesz, sok bennem a kétség.

Nem igazán tudom, hogy ki vagy mi vagyok. Azt hiszem valami komoly baj lehet velem. Ismerőseim nem nagyon vannak, nehezen mutatok ki érzelmeket, eléggé a "saját nézőpontomból" nézem a dolgokat, a saját fejemben vagyok kénytelen élni, mások közelében sosem érzem felszabadultnak magam és jóideig nagyon gonosz dolgok uralkodtak felettem: kleptománia, kicsinyes bosszúállások, hazudozás (bizonyos fokig máig, de nem vetítek, hanem csak akkor ha az kell ahhoz, hogy elkerüljek valamit.

Én ezt megbánom utána mindig. De nem tudom, hogy azért, mert van bennem még valami emberség, vagy mert félek, hogy mi lesz ha kiderül és meggyűlöl még az az 1-2 ember is akik még elviselnek. Vágyat érzek arra, hogy szeressenek és én is ki tudjam mutatni, de egyszerűen NEM MEGY. Még "kapcsolatban" sem. Távolinak érzem magam másoktól és ez egy időben jó volt, de mára olyan ez, mint állni a pusztaság közepén és kiabálni... Senki nem hallja. És egyedül vagyok... még ha van valami ismerősöm akkor is, mert bezárkózom előtte.

Hajajj, megint nem sikerült ez jól bemutatnom, ez is egy baj. Kínoz belülről, feszít, de még leírni sem tudom normálisan... Masszív napi gondolatom lett a halál/öngyilkosság. És nem úgy, mint régen a kétségbeesés vagy menekülés miatt, sajnálva magam, hanem racionálisan gondolva végig egyfajta megnyugvást érezve. Talán jobb is, ha a világ nem szenved tőlem tovább? A fejemben lévő gonosz gondolatok ijesztőek még nekem is (álmaimról nem is beszélve, bár ott néha annyir szentimentális "giccsparádé" van, hogy ilyenkor még arra gondolni is kínos, pedig akkor nagyon jó érzés, felébredni pedig borzasztó.). Van valami szentimentális énem, erről nehezebb írnom sokkal, nem szeretem ha ezt látják, mert "nevtséges" meg "szánalmas" és "nem illik a kinéztemhez" (magas, "vaskos/nagydarab" figurát képzeljenek hozzá, sötét haj, fekete szem, Steven Seagal mimika). Nagyon sokszor érzem, hogy színészkedem vagy valamilyennek mutatni akarom magam, és csapongok a jó és rossz között. Ezt fantáziavilágokban vezetem le, az egyik nagyon hosszasban még a saját gonoszabbik részem is létrehozták akivel harcolnom kellett volna, de ez így nagyon zavaros.

Ami még rossz, hogy bevallottan elmebeteg, őrült figurák is jobbak tőlem. Én nem sirattam meg még egy halottat sem. Valamilyen szinten hidegen hagy a "kikérem magamnak" és nem is tekintem érvnek. De néha meg magm szállok síkra a gyengébbek védelméért - és nem is hiszek senkineke, paranoiás vagyok és úgy érzem, hogy "en block" a politika, gazdálkodások egy nagy színjáték, bohóckodás nekünk proli népnek és hülyének vagyunk nézve.

Megint nem sikerült jól leírnom. Elnézést az időrablásért, bár úgyis töröltetni fogják.

Kérem még a vallási térítőket, hogy ők kíméljenek a "majd találjam meg Jézust/Istent/Jehovát/Allahot/Buddhát/Shivát/Krisnát stb. meg majd az egyház. Nem érdekel, és pénzem sincs, szóval felesleges körök.