Normális, hogy minél idősebb vagyok, annál boldogtalanabb?

Nem az életkorod miatt vagy egyre boldogtalanabb hanem a körülményeidet bírod egyre nehezebben elviselni ez okozza a boldogtalanság tudatodat. Teljesen jogos amit érzel, de ne magadat hibáztasd mert a szüleid idézik elő ezt az állapotot. Leírásodból látszik, nagyon alacsony szinten van a tolerancia és az empátia készségük. Próbálj társaságot szerezni barátokat ismerősöket és velük tölteni a szabadidődet! Bár ez csak pótcselekvés de jobb mint otthon, az őrületbe kergetve érezni magad és szenvedni a gondoskodásnak álcázott zsarnokságuktól. Bár gondolom hogy ők úgy értelmezik ezt a dolgot hogy mindent megtesznek érted, a javadat akarják, segíteni szeretnének és ezért figyelik minden másodpercedet. És ebben a téveszmében élnek. Mindenképpen változtass mert az idő elöre haladtával ez az élethelyzet csak romlani fog. Ne legyen lelkiismereti problémád abból ha megsértődnek, ne hagyd hogy bűntudatot ébresszenek benned, mert gondolom ez az egyik fegyverük, követeld meg a szabadságodat ami mindenkinek jár!

Ez Mo.-n sajna így van, de ha megfigyeled, kicsit az állatvilág is ilyen. Pl.: a kölyökmacska játékos, szertelen, érdeklődő, de ahogy nevelkedik, annál jobban lesz belőle egy kényelmes kis jószág, aki már nem feltétlen lesz olyan mozgékony, mint kölyökkorában volt.

nem normális, tűzz ki magadnak célokat, amiért lelkesedsz! én 30 éves vagyok, és kajak tök boldog vagyok, pedig már kezdem érezni, hogy jönnek elő az egészségügyi problémák, picit romlik a látásom, aranyerem van, néha fáj a derekam, szóval ez már csak rosszabb lesz. szóval ezt csak azért írtam le, hogy tudassam, hogy nekem is vannak problémák, amikkel szembe kell néznem, ja és én is még itthon lakok, sajnos nem olyan stabil a munkahelyem, hogy albérletbe költözhessek, szóval ezt is már tök cikinek érzem. szülők engem is szekálnak mindenért. ha nem segítek nekik minden nap, magamtól, önként felkínálva a segítséget, akkor gondoskodnak róla, hogy bűntudatom legyen stb.. szóval én úgy látom, hogy hasonló a helyzetünk, mégis a céljaim hajtanak előre, és minden reggel úgy ébredek, hogy hátha ma még 2 lépéssel közelebb kerülök hozzájuk!