Miért van az hogy nyitott vagyok és mégis alig van barátom?

Létezik egyáltalán ilyen? :D Mármint igen, tényleg nyitott vagyok, akárkivel el tudok beszélgetni akármiről, de mégis kevés ember van, akit barátomnak hívhatok. Mármint oké, elég csak pár barát, ez eddig okés, jól is érzem velük magamat, csak elgondolkoztam rajta.

Nem az, hogy nem áll be a szám és éjjel-nappal dumálok, szóval ez sem lehet a gond. És engem az sem zavar, ha valaki csendesebb, csak lehessen vele beszélgetni. Meg amúgy sem kinézet alapján választok barátot. Tök mindegy, hogy vékonyabb, kövérebb, szőke, vörös, barna, fekete, magyar, angol, német, fiú, lány. Csak normális legyen.

Egész nyáron voltam diákmunkán és ott megismertem 3 srácot, akik szerint jófej vagyok valamint az tény és való, hogy ők is nagyon szórakoztató társaság :D Tartjuk most is a kapcsolatot. Szóval azért akad olyan is, hogy mégis sikerül egy baráti kapcsolatot kialakítanom, csak azokat nem értem, akikhez közelítek és mégsem érdeklem őket. Jó, lehet nem vagyok nekik szimpatikus, ez lehetséges, de akkor legalább mondják azt, ne pedig tettessék, hogy kedvelnek, aztán módszeresen átvernek és elhordanak mindenfélének ok nélkül.

Jómagam nem vagyok az a bulizós fajta, bár cigizem, de ezen kívül más rossz szokásom nincs. Viszont mostanában nagyon azon vagyok, hogy letegyem, mert csak egy haverom miatt szoktam rá, ő hitette el velem, hogy emiatt leszek menő... 15 évesen kezdtem és nem vagyok rá büszke egyáltalán.

Btw, nem panaszkodni akartam, bocsi, ha ez jött le belőle, csak nem tudom, hogy miért viselledik így velem pár ember, főleg ha nincs rá okuk. Elegem van, hogy kibeszélnek, hülyeségeket állítanak rólam, elmondanak mindennek, pedig sosem adtam rá okot és rosszul esik.

Egyedül csak a barátnőm az, aki nagyon nagyon maximálisan mellettem áll. (Igen ezzel legalább nem fogtam mellé :D)

17/f