Ha valaki ronda, akkor milyen érzés neki az a tudat, hogy csúnya?

Milyen érzés lenne? Szar. Olyan mint egy átok, ami végigkíséri az életed.

Kisgyerekként szar, mert folyton megkapod hogy ronda vagy, gúnyolnak, csúfolnak, de reménykedsz hogy kinövöd. A legrosszabb talán a tinédzser kor és az utána jövő pár év. Mikor mindenkiben termelődnek a hormonok, buliznak, csajoznak, dugnak...te meg ott vagy egyedül. Később felnőttként meg szerintem beletörődik az ember, és próbál egyedül boldogulni, én legalábbis így vagyok.

A legrosszabb az, hogy pont ugyanolyan ember vagyok, mint a többi. Ugyanúgy beszélek, ugyanúgy viselkedem, ugyanúgy gondolkodom...mégis gyakorlatilag semmibe vagyok nézve míg a jóképű haverjaim sorra kapják meg a jobbnál jobb nőket, barátnőt, feleséget. Velem meg 2 szót nem váltanak a nők.

Persze önbizalom kérdése is, de ahhoz hogy valakinek egészséges önbizalma legyen, kellenek a pozitív visszajelzések. És mikor 100-ból 99-en elutasítanak az minden csak nem önbizalom építő.

Én először akkor szembesültem ezzel, amikor 4. általánosban a kedves évfolyamtársak megpróbáltak "összehozni" az egyik szép lánnyal. Persze csak őt szívatták velem, de az ütött amikor mellém ültették és undorodva húzódott el, mintha pestises lennék. Onnantól kezdett megváltozni az emberekről a felfogásom, lassan elvesztettem a naivitásom.

Ironikus módon később sikeres lettem a nőknél, de a sérülés amit abban az időszakban szereztem bizalmatlanná tett, ami ma is megvan.

Ez egyértelmű hátrányos helyzet a szépekkel szemben, viszont a szépségnek is vannak hátrányai.

A szépség relatív. Én pl. átlagosan szépnek tartom magam, de kiskoromban sokszor beszóltak mert szemüveges frufrus voltam ezer csattal a hajamban.

Nyilván az ember ezek után igyekszik az aktuális szépségideálnak megfelelően alakítani magán. Lányoknál a smink, jól megválasztott frizura, szemüvegkeret vagy kontaktlencse sokat tud segíteni.

Fiúknál valószínűleg bonyolultabb a dolog, bár a frizura ott is sokat számít, valamint az öltözködés, ápoltság, igényesség, stílusérzék is javíthat a helyzeten.

Valamint a magabiztosság és a megnyerő személyiség ehhez kapcsolódó mosoly mindenkit megszépít.

Szóval mindenkin lehet javítani. Végső esetben még ott van a plasztika is ha valaki képes erre. Szerintem ennyire azért nagyon nagyon kevés ember csúnya.

Valamint megszerethetők bizonyos kevésbé előnyös külső jegyek is. Most nem a szerelemre gondolok, hanem pl. ott van a színész Benedict Cumberbatch. Rettentő csúnyának láttam mindig, most hogy a sorozat végére értem, már inkább érdekes és egyedi szépségnek látom.

De ugyanígy jártam már saját ismerősökkel is nemtől függetlenül. Egyszercsak hirtelen meglátom hogy amúgy milyen szép a szeme vagy a szája formája stb.

Mindenkiben van valami szép, csak tudni kell észrevenni.

Hirtelen azt akartam írni, hogy azonnal hagyd ott a barátnődet, ha ilyen véleménnyel vagy róla, aztán leesett, hogy csakis lány lehetsz, mert máskülönben elég groteszk szituáció lenne. :D

Ha te sem vagy annyira szép, akkor nem hiszem, hogy nem érzed át valamennyire a helyzetét. Egyáltalán van pasid? Serdülőkorban a legrosszabb (nem ritka az öngyilkosság és a mély depresszió), hiszen látod, hogy mindenki élvezi az életet, agyba-főbe szexel és te jársz-kelsz köztük, mint egy számkivetett. Aki ezt az időszakot lelkileg átvészeli és huszonévesen talál egy kiegyensúlyozott, toleráns közeget, akkor teljes értékű életet is élhet, de ez azért ritka, főleg Magyarországon, ahol sokkal fontosabbak a külsőségek, ezért sok csúnya, valamilyen hibával rendelkező ember, legtöbbször kettőzött erővel küzd azért, hogy egy toleránsabb országba jusson el (pl. skandináv államok), ahol jobban megbecsülik az embert.