Annyiszor feladtam és kezdtem máe újra ugyan azokat a dolgokat, hogy most egyáltalán nem akarom elkezdeni megint, pedig érzem, hogy szükségem van rájuk, hogy végre újra önmagam lehessek. Hogyan tudnék erőt meríteni?

A "holtpontokon", ahogy te nevezed, nem a motiváció a kulcs. Ez olyan, mintha a tüdőrákos érdeklődne, hogy melyik köhögéscsillapító a jobb. Nem kell "holtpontra" juss. Nem kell eltávolodnod önmagadtól. Tudod, miért történik meg újra és újra. Gondolom megszokásból el-elgáncsolod magadat valahogy (és mivel ez Magyarország, úgy saccolom, hogy amennyiben mégsem ital, akkor drog az akaratlan önkorlátozásod eszköze). Gondolom ez azért van, mert nem érzed legbelül helyesnek, ha bőséggel jutalmaz az élet, amikor ténylegesen beleveted magadat. Talán nem is érzed méltónak magadat erre. Talán nem is tartod hihetőnek, hogy az élet a tenyerén hordoz majd, amikor a saját életedet kezded élni egy túlszerkesztett szerep helyett. Talán sose jutottál még a gyümölcseid beérleléséig önmagaddal.

Nem nagyon lehet ezt innen messziről megsaccolni persze, de nem ritka jelenség, sőt. Legtöbben már azelőtt robotpilótára kapcsolnak, hogy egyáltalán felismernék, hogy nem a saját nevükben dolgoznak.