Lehet, hogy tényleg nem vagyok normális?

Kétségek gyötörnek a személyiségemmel kapcsolatban. Otthon kötekedek mindenkivel, kioktatom a szüleimet, mert szerintem sok mindent rosszul csinálnak és csináltak az életben. Szeretek mindent megmagyarázni mindenkinek és ezzel unalmat és ellenszenvet generálok a körülöttem lévőkben. Sosem voltak igazi barátaim, egy 10 éves barátságot dobtam el, mert jogosnak éreztem, hogy elegem legyen valakiből, mert úgy gondoltam, hogy ostoba és amikor ezt elmagyaráztam neki, egy életre megharagudott és megállapodtunk, hogy kerüljük egymást, hogy esély se legyen arra, hogy megbántsuk még egyszer egymást. Ennek már fél éve. Nehezen illeszkedtem be gimibe, kevés barátom volt, de azokra nem úgy tekintettem ahogyan más a barátaira. Sokkal többet akartam, olyan barátságot mint a filmekben, a könyvekben, a költők verseiben, de ugye ez nem így működött, nekik nem jártak a fejükben eposzi méretű világra szóló balladákba illő szövetségek én pedig magányosnak éreztem magam, féltékeny voltam és elégedetlen, de minden apró jelének örültem ha azt éreztették velem, hogy az életük része vagyok és őrült bánatot éreztem ha azt láttam, hogy nem. Utolsó évre nagyjából harmonizálódott a helyzet, lemondtam a világraszóló dolgokról és próbáltam élvezni, hogy velük lehetek. Elmentem egyetemre és vártam, hogy ott majd hasonló emberek vesznek körül és találok olyanokat akikkel együtt gondolkodhatok, olyanok mint én, de ez még most sem történt meg, még idegenebb minden és mivel messze van az egyetem, ritkán találkozok a régiekkel, meg ők sem érnek úgy rá. Keresnek, keresem őket, de nem mindig jön össze. Szóval na, eddig ott tartunk kb. ugye hogy rosszul illeszkedek be, nagyképű vagyok és a világtól elrugaszkodott elképzelésim vannak. A nyáron töltöm a 21-et. 21.én születtem, ezért ezt a születésnapomat szeretném különlegesen megünnepelni. A lényeg olyasmi, hogy kedvencem a Trónok harca és szeretnék egy középkori lakodalmat összehozni. Magamnakvalóságom egyik és tán egyetlen pozitívuma, hogy ráérek szöszmötölni így van pár cuccom, ruhák, díszletek stb. Szeretném meghívni azokat akikkel jóban vagyok, akikkel összevesztem, akikkel már nem beszélek. Nem sok embert. Felöltöztetném őket, tejben vajban füröszteném, hogy valamilyen módon kiengeszteljem őket és teljesen kitárulkozhassak, megmutassak mindent amit szeretek, amit gondolok, őszinteséget zúdítani a nyakukba. Mert ha eddig félreismertek akkor talán ezután lépünk egyet előre. Ha viszont jól ismernek, csak én nem fogadtam el a világ véleményét hogy tényleg fura vagyok és kattant, akkor megkérem őket hogy húzzanak ki valahogy a sárból. Vagy hátralépek, egy nagyot. Nagyon összeszedetlen most ez amit leírtam, köszi ha elolvasod, ha válaszolsz, ezer hála. Mondd el mit gondolsz. Segítsen valaki.