Csak én vagyok ilyen "ijedős"? Kezd zavarni.
15 éves fiú vagyok. Nem csak az a kérdés, hogy csak én vagyok-e ilyen félős, hanem az is, hogy ez normális-e, illetve mitől lehet.
Először is: Nagyon nem szeretem, szinte utálom, undorodok mindentől, ami kicsi. Furán hangozhat, de így van :D. Egészen kiskorom óta félek az egerektől, pókoktól, mindenféle bogártól, ami kúszik-mászik. Félek a tyúkoktól is, és a szárnyas dolgoktól (Azért a verebektől, és a hasonló kistestűektől nem). A darazsaktól-méhektől is kiráz a hideg. Nagyon nem szeretem, ha valaki a személyes teremben van, utálom, ha a cuccaim között turkálnak, meg akarnak érinteni. Nagyon félős vagyok. Sokszor beképzelem azt, hogy valaki ott ül az ágyam sarkán, és engem figyel (ilyenkor azzal nyugtatom magam, hátha egy szerettem) -persze senki sincs ott-. Vagy ami még rosszabb, ha valami rajtam mászik. Elképesztően beleélem magam, erre például egy eset: Éppen megpillantottam egy egeret a pincében, és nem tudtam aludni, mert beképzeltem, hogy feljönnek. Ez normális? Mitől lehet, avagy mi lehet a kiváltó oka? Más is van így ezzel? Egyébként nem vagyok olyan "közvetlen kapcsolatban" a természettel, nagyrészt csak itthon, vagy haverokkal vagyok. Régebben kertészkedtem, de felhagytam vele.
válasza:Beszerezni a házba egy macskát, annak hiányában pár egérfogót sürgősen felkéne helyezni, kis mérget kirakni.
Én 22 vagyok, egyedül a békáktól és kígyóktól(sikló) félek. Semmi mással nincs problémám. Egy egeret, sőt a patkányokat is megfogom.
Amit tehetsz az annyi, hogy felfogod, hogy Te állsz a hierarchia csúcsán. Magyarul Te vagy a legerősebb.
Jön feléd egy egér.. mit tud csinálni? Ha közel fut hozzád max rálépsz, vagy elrugod. Ha még rád is mászna lesöpröd.
Egy pókot lecsapsz.
Tyúktól sem kell félni, a kakastól már annál inkább. :D De 15 évesen azokba is belerúghatsz ha megkergül és feléd fut. Max elszaladsz.
Darazsat is lecsaphatod.
Magyarul az életük felett Te rendelkezel, megölheted Őket, de Ők nem tudnak Téged.
Érintésektől való félelem már inkább fóbia lesz. Ezekre már ott a pszichológus.
Köszi! Igen utólag mindig lenyugszom, de mintha abban a pillanatban lesokkolódnék, és csak arra tudok gondolni, hogy "ez nekem milyen rossz" pedig nem az. A tyúkokhoz: tőlük nem csak azért félek, -rohadt hülyén fog hangzani:D - mintha valami idegen lény lenne. Azaz nem tudom, hgy mit csinálna velem xd
Egyébként a szomszédnak vannak tyúkjai, meg efélék. Az apropó az az, hogy a kacsákat meg szeretem.
válasza:Nem értem, hogy lehet az egértől, tyúkoktól félni. Vagy most ez akkor inkább undor vagy félelem?
Én nem tudom, hogy lettem ilyen, de imádom az állatokat, kiskorom óta. Mondjuk állatok között is nőttem fel. Tyúk, pulyka minden volt, nem féltem tőlük max a kakastól, aztán ahogy nagyobb lettem már attól se. A rágcsálókkal sincs bajom, voltak hörcsögjeink meg deguink is, de sima házi egeret is fogtam már (macska szájából :D). A kicsi békákat meg gyíkokat meg még most is megfogom, ha találok, a siklót mondjuk annyira nem szeretem, azt soha nem fogtam, max amikor apukám fogta akkor megsimogattam kiskoromban. A keresztlányom dettó én, de ő még a siklót is megfogja 3 évesen. :D
19/L
válasza:Régen unokatesóméknak voltak aranyhörcsögeik, azok nagyon haraptak, nem lehetett megfogni őket. Van kutyánk, macskánk, nyulunk, ezektől nem félek, sőt.
Régen anyám folyton arról beszélt, hogy fél a libától mai napig ( nem nagyon tudtam akkoriban, hogy mi az a liba, lehet ezért kapcsoltam össze mindenfélével). Pókoktól mindig is féltem és undorodtam (igen mindkettő), de fogtam már meg párat. Egérrel valóban ijesztgettek régen, meg ha csak vicc szintjén is.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!