El fog múlni valaha? (bővebben lent)
TESSÉK FELKÉSZÜLNI! NEM EGY ÉDES TÜNDÉRMESE LESZ AMIT LENT OLVASTOK! :/ Tudom, hisz átéltem...
Négy évvel ezelőtt történt egy szörnyű dolog a családomban... Elveszítettem a testvérem (...2 éves volt, a szülinapja előtt két héttel halt meg...). Leírhatatlan fájdalmat éltem át a családommal, emiatt néhány hónapra magamba fordultam és nem engedtem magamhoz közel senkit.
A temetés után - ami a halála után két héttel ment végbe - úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Folyton az járt a fejemben "Miért történik ez?"...
Keresni kezdtem a kérdésemre a választ a vallásban(Hozzá kell tennem keresztény családból származom, így kötelezettségem volt Istent választani, ami meglepett, de valamelyest erőt adott - kevés ideig).
Négy év alatt átestem én már mindenen... Kipróbáltam a sátánizmust (értsd: azt meséltem be magamnak, hogy az Ördöggel mi 'hűdejó' cimborák vagyunk. De ez nagyjából lezajlott egy hónap alatt - olyasmi volt, mint a lázadás), próbálkoztam ismerkedni új emberekkel (eredmény: elvesztettem két számomra fontos barátot) és a családommal is igyekeztem rendbe hozni a kapcsolatunkat (változás: anyám lelkileg terrorizál, a nagyszülők egymás torkának mennek, apa próbálja rendberakni az évekkel ezelőtt elfuserált életét/életünket)...
Jó kis bemelegítő, mi?...
És hogy mi lenne az én bajom? A kisbabák.
Félre ne tessék érteni, nem utálom őket vagy ilyesmi! Imádom a csecsemőket, meg úgy általában a gyerekeket, de... Ha hallom, hogy egy kisbaba sírni kezd görcsbe rándul a gyomrom és kényelmetlenül érzem magam. Mintha mindenki engem nézne és nevetne rajtam. A körülmény nem számít. Ha TV-ben megy egy vígjáték/horror/akció/stb. és van benne kisbaba elkapcsolok. Utcán sétálva látok egy gyerekes anyukát, amint nem törődik síró kicsinyével maxra tekerem a hangerőt a telefonomon és bömböltetem a fülembe a zenét.
Mintha a fejemben mindig lenne egy szomorú kisbaba, akit nem tudok megvigasztalni... Sehogy. És ez az érzés kíméletlen...
Be lehet tudni a kamasz kornak, hisz 17 vagyok, de kérlek, aki tud adjon választ.
Köszönöm a válaszokat. Segít :)
U.i.: Nem szeretném, ha olyanokkal jönnének egyesek, hogy ez csak picsogás... Higgyétek el, ha picsogni szeretnék ostobább kérdést tettem volna fel.
És a csecsemő halállal nem viccelek... Undorító lenne...
válasza:Normális, amin átmész, ez a gyász egyik formája, vagy ha úgy tetszik, következménye. Így is reagálsz arra, ami történt. Nagyon sajnálom, részvétem.
Írhatnék okosakat, de személyes tapasztalatom is azt diktálja, hogy a szakembert javasoljam. Menj szakemberhez, járj terápiára.
Ha vagy olyan kapcsolatban a szüleiddel, hogy meg tudod velük beszélni, próbáld nekik is javasolni (nem tudom, jártak-e). Rengeteget segít már az is, hogy segít megérteni, mi miért történik.
Köszönöm a válaszod! :)
Apa próbált anyámmal egyeztetni egy időpontot szakembernél (pszichológus), hogy át tudjuk beszélni a nézeteltéréseinket, de anya jött el soha. Időközben a pasijai mindig fontosabbak voltak, mint én vagy a bátyám (Ő 18)...
válasza:
válasza:Én egy könyvet tudok ajánlani nekem, ami nekem (ptóbál :D) segíteni kihozni a rossz körülményekből:
Rhonda Byrne - Varázslat
Olvass bele egy kicsit hátha tud Neked is segíteni.
A leírásod alapján szerintem nincs Veled semmi baj, csak megviselt az elvesztés és az állandó vita, veszekedés. Szerintem az az egyik legeslegrosszabb dolog a Földön, ha gyermekként a gyermek nem tud gyermek lenni, hogyha nem tudjuk a fiatalságunkat élvezni, amíg mások önfeledten szórakoznak, ha már fiatalon az ember belecsöppen az Élet nehezékeibe.
Kívánok Neked nagyon nagy kitartást, szeretetet és kérlek legyél kitartó, mert megérdemelsz egy nagyon csodás életet!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!