Milyenek az angol emberek?

Szóval te leírtad, hogy mit csináltak, és ebből akarod megtudni, hogy milyenek??? Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Egy magyar fedezte fel a Rubik-kockát, de azért nem csupa játék és móka az életünk.

Amit viszont általánnosságban el lehet mondani, hogy a nagy részük kedves és segítőkész.

Nagyon jól beléjük rögződött az, amit én civilizált viselkedésnek hívok. Amikor egyszerre értünk egy telefonfülkéhez azzal az angol sráccal, akiről ránézésre azt hittem, szórakozásból fog megkéselni, morgott egyet, és intett, hogy menjek én elsőnek telefonálni. Fültanúja voltam odakint, amint nyelvtanulási céllal kintlévő magyar gyerekeknél az egyik feladat az volt, hogy délután menjenek el párban, állítsanak meg öt szembejövőt és kérdezzenek tőle valami mittudoménmit. A magyar reakció erre az volt, hogy: és ha nem áll meg? És na nem válaszol? Az angolok értetlenül néztek.:) Majd közölték, meg fog állni, és válaszolni fog. :)

Ha mélyebbre hatolsz, akkor azért kiderül, hogy ők még mindig a világ urai. Ha megkérded, mi a véleménye a franciákról, azt mondja, hogy semmi baj velük, Európa van, testvérvárosok, boldogság, aztán, ha hagyod beszélni, és a tisztaság szóba kerül, akkor közli, hogy egy franciához ne menj közel, ésígytovább végtelen sorban.

De ezt nagyon jól kezelik tehát, a felszínt egyáltalán nem befolyásolja, a pár neonáci és primitív és felheccelt emberen kívül tehát a társas érintkezés tökéletes. Nem lefojtott gyűlölet, egyszerűen nincs gyűlölet - csak a tudat. A módszerváltás után 2-3 évvel voltam Exeterben, ott már állt egy vén önkéntes nyanya, és volt nála ismertető lap a katedrálról az össze elképzelhető keleti blokkos nyelven, amit aktívan ajánlott mindenkinek (tehát még arról sem volt szó, hogy az egyház rárótta ezt a feladatot, és itt kell neki állnia, vegyen el mindenki, amilyen nyelven tud, és rohadjanak meg, semmi ilyesmi, elénkjött, megkérdezte, mosolygott, kiválasztotta, stb). Már majd elájultam a pozitív érzelmektől, végre, mondom, nemcsak másodrendű bolygólakók vagyunk, Attila nyilas barbárai, puszta, csikós, gulyás, hanem emberek, nagy E-vel! :). Mögöttem viszont jött egy le nem tagadhatóan angol pár, szintén vénségek, na, ezekhez fordulva megkérdezte mosolyogva, hogy: szlovák? magyar? És összenevettek.