Volt e már valaki hasonló helyzetben?

Érdekes változás. Én is kitűnő tanuló voltam. Aztán a diploma után mikor a munkahelyeken ráébredtem arra hogy az alkalmazott az diplomásként is csak egy kizsákmányolt alkalmazott, én is agresszív lettem. Persze bűncselekményt nem követtem el. Ezért hogy ne legyek egyre agresszívabb, soha többé nem lettem alkalmazott. Nem érdekelt többé még az olyan állás sem, ami a legtöbb embernek álomállás lett volna. Mert hasonlóan éreztem alkalmazottként mint amikor egy vadat fogságba ejtenek. Például egy madár számára sem létezik álomkalitka. Elsőre nem tűnt egyszerűnek az az elhatározás hogy munkahely nélkül fogok megélni, persze teljesen becsületes úton. De aztán lassan sikerült és sikeresnek is érzem magam. A következő idézetben olvasható hogy miért:

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

És ami a lényeg, szabadon élve nincs semmi agresszió bennem, maximálisan kiegyensúlyozott és boldog vagyok, az emberek szívesen keresik a társaságomat.

Valószínű Bp-et kellene otthagynod és például más európai várossal próbálkozni. Mert azt gyanítom hogy azért lettél agresszív amiért én is: Mert a gyomrom kifordul attól hogy az ország bárányokból és farkasokból áll. Akár a sötét középkorban mikor elnyomók és elnyomottak voltak. Számos ország nem csinálja ezt ilyen szélsőséges mértékben mint mi magyarok, hogy vannak ezer hektárokat birtokló trilliárdos földesurak és vannak nincstelen elnyomottak. Hanem számos ország ügyel a társadalmi kiegyensúlyozottságra, ezért még egy takarító is akár 300-350 000 Ft-nyi összeget keres. Engem az dühít hogy mi magyarok nem is akarunk jóléti társadalmat létrehozni.