Előfordulhat, hogy idősebb koromra én is krónikus gyűjtögetővé válok?

Az a baj hogy elég zűrös családom volt gyerekkoromban. Anyám nem sokat foglalkozott velem, emellett elmezavarral, kényszer-betegséggel és mániás depresszióval küzdött. Apám pedig egy nárcisztikus, egoista, szociopata ember volt. Apám sokat vert és terrorizált (nem állt távol tőle az agresszió és az alkoholizálás). Anyám krónikus gyűjtögető volt, sajnos ez a helyzet apámnál is fennállt valamilyen szinten. Anyámnál mindig irdatlan mocsok és kupleráj volt, apámnál dettó. Minden ócska kacatot felhalmoztak (a ruháktól kezdve, a romlott ételeken keresztül a mindenféle lomokig).

Én viszont világéletemben undorodtam ettől, mert én jobban szerettem a rendet és a tisztaságot. Viszont egy időben nálam is előfordult hogy gyűjtöttem a régen tönkrement, vagy kinőtt ruhákat a ruhásszekrényemben. A volt barátnőmnek volt köszönhető, hogy minden felesleges ruhadarabtól megszabadultam. Addig fel sem merült bennem, hogy esetleg én is gyűjtögető vagyok.

Most viszont a papírokat gyűjtöm (mindenféle és fajta papírt, amire föl van írva valami, mert azt gondolom hogy kelleni fog esetleg valamikor). Attól félek hogy idősebb koromra ez el fog fajulni és én is olyan gyűjtögető leszek, mint a szüleim vagy a többi hasonló ember. Főleg azért, mert egyik szülőm sem ismertetett meg a "szeretet" fogalmával és tudom hogy a gyűjtögetőknél ennek a dolognak a hiánya és/vagy egyéb trauma eredményezi a gyűjtögetést.