Sokan miért ennyire buták, felelőtlenek és elvakultak, ha az egészségről és gyógyszerekről van szó?

@4:

"Nagyon sok minden van a gyógyszeriparral kapcsolatban, amiről az átlagember nem tud."

De szerencsére a Márfelébredtné Tudatos Annamária anyuka és Mindenegybenné Magasrezgésszám Jolánka nagymama tudnak róla, és jól el is mondják a világnak. Igaz, fogalmuk sincs mi a különbség morbiditás és mortalitás között, nem tudják megkülönböztetni a kémiai elemeket az adott kémiai elemet IS tarzalmazó, összetett molekuláktól, simán megvezethetők a Koch-posztolátumok (vagy bármi más) legdebilebb, arcpirító átköltésével és így tovább.

Hidd el, a "hűdetudatos vagyok és átlátok a gyógyszergyártókon" embereknek a leghalványabb fingja sincs szakmai dolgokról és mélytorokig sz.pja be a legnagyobb baromságokat is, amiket a különböző szintű őrültek és/vagy ebből élő szélhámosok beetetnek velük. Tudom, látom.

Egyébként, hogy a kérdésre is válaszoljak, alapvető félelmek, tudatlanság, kisebbségi komplexus, önértékelési zavarok, helyzetértékelési zavarok a kulcsszavak.

Mindet kifejteni igen hosszú lenne - egy teljes, sokoldalas tanulmányt gond nélkül lehetne írni róla. Inkább többet.

Csak röviden:

Az emberekben él egy zsigeri kép, amit már kisgyerekkorától szivacsként szív magába, a jó és rossz harcáról. A rossz, gonosz oldal általában hatalmas, erős, a jó hozzá képest aprócska, de mégis győzedelmeskedik. Ezt a gyermeki világképet, a gonosz és jó mindent átitató párharcát az emberek nagy tömegei az élet legkülönbözőbb területeire kivetítik. Az egészségügyben ez a gyógyszergyárak és a különféle alternatív gyógyítók, illetve a gyógyszergyárak gonoszságait leleplezni igyekvők párharca. Előbbi a nagy, erős elnyomó hatalom, utóbbi pedig a jók maroknyi csapata, ami értünk küzd. Ez egy nagyon könnyen befogadható, sokak zsigeri érzéseinek megfelelő, életszemléletébe beleillő kép, így ha találkozik ezzel - márpedig az internet térnyerésével egyre többen találkoznak - egyből azonosul is vele, és menten felébred.

A másik a már előbb pedzegetett tudatlanság. Ahhoz, hogy akár csak bármilyen eredményt értékelni tudjunk (Józsi bácsi meg Mari néni is kétoldali anorákja meggyógyult a nyersvegán, energetizált riolittufa végbélkúptól, sőt Józsi bácsi aranyere platinává változott!), igen erős háttértudás kell. Legalább némi biometriai rálátás. A legtöbb ember pofátlan egyszerűséggel megvezethető azzal, ha beadjuk neki, hogy két esemény egymás utániságából ok-okozati viszony következik. Ugyanis logikusnak látszik, hogy az utána egyenlő a következtébennel. Az emberek hatalmas részében ez az érzés is zsigerileg benne van. Pedig az, hogy B esemény A esemény után történt, abszolút nem jelenti azt, hogy B esemény A esemény következtében történt volna. Ahhoz, hogy az utána és a következtében eseményeket el tudjuk választani, már kőkemény módszertan szükséges - amiről az emberek többségének fogalma sincs.

És akkor csak kész eredmények értékelésénél tartunk. Ami csak a hab. Az immunológia, mikrobiológia, és hasonlók milyen szinten teljesen homályba vésznek az embereknél, hatalmas, püffedt, poshadt tortát alkotva a hab alá.

És érthető, hogy nem lehet mindenki szakértő. Ezzel nincs gond. De az emberek jó része nem tudja magáról, hogy nem szakértő. És ezzel már van gond, vastagon. Ha pár hangzatos szót meghall (kvantumbiológia, rezgés, csíralemez, energetika, vagy szimplán energia, farmakokinetika, DNS, akármi), pár logikusnak tűnő és könnyen érthető, befogadható agymenést elolvas, akkor úgy érzi, teljesen összeállt a kép. Mindent frankón tud, sőt jobban, mint a szakemberek - hiszen csak így magyarázható, hogy a szakemberek mádt gondolnak, mint ő, akinek már minden összeállt. Illetve úgy, hogy valójában cionista alakváltó reptiliánok, akiket a Rothschild család pénzel, hogy ezzel is akadályozza Ashtar Sheran kapitány Földre érkezését. Vagy valami ilyesmi.

Az ember vágyik a tudásra. Vágyik arra, hogy úgy érezze, igen, ő tud, ő informált. Vágyik egy ellenségképre is. Ha ezen ellenségképpel ő a tudását felhasználva hadakozhat, az a legjobb. És különleged is, hisz ő átlát a szitán, nem úgy mint a sok birka. És erre a különlegességre is vágynak. Sima, egyszerű pszichológiai igények. És ezen igények kielégítéséért sokan _bármit_ megtesznek. Nyugodtan feláldozzák saját gyereküket, vagy bárkit. Vesszen nyugodtan, de ezeket az érzéseket meg KELL kapniuk.

Szóval valami ilyesmiről van szó. Ennél persze jóval összetettebb és kacifántosabb, de ahhoz, hogy a márfelébredtek jól lepontozzanak, ez is bőven elég :)