Szoktátok azt érezni, hogy egyáltalán nem azok vagytok akik szeretnétek lenni?

Néha. Aztán rájövök, hogy ez csak a társadalmi nyomás miatt van, eldöntöm, hogy nem érdekel, és viszonylag hamar elmúlik.

Bizony-bizony, én azt érzem olykor, hogy egy szokványos érzéketlen germán android szeretnék lenni, hűűű-de-marhára-nagyon, de hát... sajnos nem megy... Ügyetlen vagyok. Maradok humánus. Ez van, ezt kell szeretni... Izé, akarom mondani, nem szóltam semmit! Hejj!

A legnagyobb hiba másnak lenni mint ami/aki vagy. Ennek a próbálkozásnak az a következmènye, hogy szèpen lassan feloldódik amit eddig megalkottál/elèrtèl.

Egyfolytában