Teljesen haszontalan vagyok, vagy csak ilyen fiatalon kiégtem? Éreztétek már magatokat teljesen hasznavehetetlennek?

23 éves lány vagyok, 19 éves korom óta dolgozom, de már most teljesen kiégtem szerintem...

Először pénztárosként dolgoztam alkalmanként, de utáltam, mert gépnek éreztem magam és az idő sem telt munka közben, aztán adminisztrációs területen kezdtem el diákként dolgozni egy multinál, eleinte semmi bajom nem volt vele, de utána besokaltam, hogy monoton és állandóan csicskáztatnak, hogy 1-1 papírt scanneljek be... Úgy éreztem, hogy ennél többet érek, majd valami kreatív munkát kell keresnem, ahol intézkedhetek kedvemre. Váltottam is, most már főállásban dolgozom HR-pénzügy területen.

A munkám a következőből áll: elindulok otthonról kb 7.10-kor, beérek 8-ra, leülök a gép elé 8.05-kor, felkelek 2× pisilni, felhívom barátom 3× 1,5 perce, megmelegítem a mikróban az ebédem, megeszem miközben írom az e-maileket, majd felkelek a gép elől 5-kor, vagy fél 7-kor, és ismét hazadöcögök 1 óra alatt, aztán siratok, hogy nincs időm még bevásárolni a főzéshez, nincs kedves fél 9-kor edzeni menni, majd 10-kor bealszom, aztán ismét megy minden elölről.

Már utálok felkelni, de komolyan, pedig semmilyen rossz dolgot nem csinálok (scannelek, postázok, szervezkedek, meg a feletteseim "ezt gyorsan megcsinálod légyszi" munkáitól nem haladok az én piti munkámmal, csak kapkodva", mégis úgy érzem, hogy utálok felkelni, csak muszáj pénzt keresni. A társaság egyébként jó, de a munkát soknak érzem.

Lehetőségem lenne kreatívkodni a munkahelyen, viszont egyszerűen nincs semmi ötletem semmire, most már a panasz is rengeteg rám, mert mindent elírok, elpakolok iratokat úgy, hogy nem emlékszem rá, hogy hova tettem, értetlenkedek, félrebeszélek, elfelejtek dolgokat. Ilyenek az előző munkahelyemen nem voltak, ezért hatalmasat csalódtam magamban (ott is elronthattam volna jó pár dolgot, de valahogy ott még volt időm átellenőrizni a dolgaim, és lelkiismeretesebb is voltam, bár a munkám negyed ennyi volt és felelősség sem volt rajtam.) A magánéletben is szétszórt vagyok sajnos gyerekkorom óta, de az előző helyen tényleg nem voltam az.

Szerintetek kiégtem, vagy szimplán ennyire béna vagyok?

A velem egyidősek egyszerre 2-3 munkát vállalnak, pörögnek, éjszaka nem alszanak stb... (vagy éppen otthon laknak, nem vezetnek háztartást és élősködnek)

Nagyon szégyenlem magam, de egyszerűen munkaundorom van, de otthon sem tudnék ülni, csak maximum egy évig.

Nem vagyok karrierista, nekem az az életcélom, hogy családom legyen és boldogok legyünk, viszont ugye azért pénzt is kell keresnem (nem a jövendőbeli férjemen élősködni).

Gondolkodtam azon, hogy szakmát váltok (egyébként logisztikus a végzettségem, de még nem dolgoztam e területen, most közgazdásznak tanulok, de őszinte legyek egyik sem kötne le... csak csinálom, hogy ne mondhassák rám, hogy megelégszem egy OKJ-s képzéssel).

Emberekkel szeretek kommunikálni, de az olyan munkához vagy erős fellépés kell (ami nekem csak néha van... ilyen például egy marketinges szakma), vagy le kell mondanom a pénzről és elmehetek éhbérért ápolónak..

Lennék újságíró, de belegondolok, hogy ahhoz is tehetség kell, lehetnék fodrász, fényképész.. bármi... de semmihez nincs tehetségem, semmihez, csak a nyafogáshoz, az önsanyargatáshoz, a dögléshez meg a pénzköltéshez.

Más is volt már így ezzel? Én szeretnék változni, de annyira bedepiztem már emiatt, hogy még ahhoz sincs elég akaratom, és ráfogom arra, hogy nem is tudom, hogyan kell összeszedni magam? Egyáltalán lehet a szétszórtságon és a semmihez nem értésen változtatni?

Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy bármilyen munkát végeznék semmihez nem lenne kedvem és mindent elrontanék..:S

Bocsánat a sok szövegért!:)

Előre is köszönöm a válaszokat!