Felnőtt emberek miért nem tudják megcsinálni, amit mondanak nekik?

Én nem vagyok egy karót nyelt, fontoskodó valaki, de ha valamit meg kell csinálni egy bizonyos módon, igyekszem úgy csinálni. Sok emberen azt vettem észre, hogy az utolsó pillanatban kezdenek el a dolgokkal foglalkozni vagy olyanok, mint a gyerekek, akiknek anyuci nem csomagolta meg a hátizsákját. Mikor ilyet látok, mindig az jut eszembe, mikor beiratkoztam az egyetemre, és augusztusban kiküldték apapírokat, amiben szerepelt, hogy mit kell magaddal hozni (fénymásolat, igazolványkép stb.). És mivel a tájékoztató csak utána kezdődött, végig kellett várnunk, amíg mindenki leadja ezeket. És az emberek fele akkor rohant el a közeli fényképészhez, akkor ment fénymásolni, jaj elfelejtette, vagy nem is érdekelte stb. Félreértés ne essék, én se egy világvárosban lakom, nekem is el kellett mennem a szomszéd nagyvárosba, hogy tudjak fényképet csináltatni meg fénymásolni, de szerintem ciki, hogy felnőtt embereknek 1 hónappal előre szólnak, hogy mit kell hozni, és nem teszik. És persze, mindenkivel előfordulhat egy-két alkalommal, de itt a mentalitásról van szó. Mert sokakon látszik is, hogy nem meglepődnek, hogy jaj, ezt vagy azt nem tudtam/elfelejtettem, hanem teljesen evidens nekik, hogy egy egész kar rájuk vár, amíg fotózkodnak, komótosan elintézik. Meg én az ilyen dolgokat szoktam ellenőrizni, hogy biztos minden megvan-e. Ez most egyetlen példa volt csak, de sokszor látok ilyet. Kirándulásokon, utazásokon is van egy ismerősöm, aki mindenkit oltogat, hogy ő milyen kevés cuccot cipel, aztán mások ruháit kunyerálja, ha rossz idő lesz. Vagy a másik ismerős, aki beiratkozik egy tanfolyamra, és az utolsó pillanatig halogatja az indulást, mondván, hogy még nem kell indulni, hamar oda fogunk érni, majd mikor indulni kéne, kiderül, hogy még azt se tudja, milyen füzetbe fog írni, van-e itthon üres füzete stb., és a többiek is elkésnek miatta.