Megmaradni önzetlen, töretlen embernek amikor mindenki keresztül tapos rajtad?

Te tetted fel ezt a kérdést is?:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Én különleges vagyok. Mindig is az voltam. Soha nem voltam naiv, buta, nem hagytam hogy kihasználjanak. De mégis ilyen vagyok. Erkölcsös, segítőkész, kitartó, megbízható. Rendszeres szúrnak hátba és próbálnak eltaposni. És pont emiatt vagyok különleges. Mindig felálltam és folytattam tovább.

Példák:

1: Rendszeres adakozok hajléktalanoknak. Nem pénzt, hanem ruhát, ételt, vizet. Több alkalommal előfordult, hogy pénzt meg cigit kértek vagy kevesellték amit adtam. Most a néhány bunkó miatt ne segítsek másoknak? Egyébként rohadtul bántanak az ilyenek, mert időt, pénzt és energiát szánok arra, hogyha máshogy nem is, de így segíthessek és kapok egy olyat, hogy "nekem pénzt adj" vagy hogy "adj má' még egyet ( szendvicset )", mindezt ilyen stílusban.

2: nagyon sok ismerősömnek segítek önzetlenül, amiért nem egyszer semmit nem kaptam, vagy épp kibeszéltek. Ki nemigen használtak a szó szoros értelmében, nem húztak le, nem okozott nagy fejfájást meg fáradtságot a segítség. De attól még igen is rosszul esik, hogy utána a hátam mögött leszolnak. Segíteni jó voltam, akkor nem volt ott az a haver akivel kibeszél. Vagy épp a szemembe nem képes elmondani a véleményét.

Véleményem szerint azért ilyen a világ, rideg, érzelemmentes, gonosz, mert hagyjuk hogy ilyenné váljon. Nagyon sok jó ember él, de mi se bírjuk a végtelenségig. A többség egy idő után elveszti a motivációját és az emberekbe vetett hitét. Nem szabad hagyni. Nem szabad feladni. Ha mi is beállunk a szürke többségbe, hol lesznek a mindennapok hősei?

Sajnos bizonyos szintű önzőség és én központúság kell ahhoz hogy ne csak kihasználjanak.

Én sajnos egyetemen voltam olyan, hogy képes voltam átlátni mások helyzetét és ugyanúgy, ha nem jobban hajtottam azért hogy nekik is sikerüljön ami nekem. Nem egy haveromnak éjszakába nyúlóan rajzoltam a leadását, csak hogy ne bukják a tárgyat, szerintem 2-3 ember nekem köszönhet -1 évet az egyetemen.

Cserébe mit kaptam? Semmit. Mikor én kerültem őrülten szorult helyzetbe, és kértem hogy segítsenek, akkor jött az elutasítás, hogy bocsi, de fáradt vagyok, inkább alszom. Meg bocsi, de ma sörözni megyek. Én meg elbuktam a tárgyat mert nem lettem kész a beadandóval.

Vagy nagy kedvencem volt az anyagok megosztása egymás között. Én szívesen küldtem bárkinek bármit, fordítva meg sok embertől úgy kellett kikönyörögni. Volt aki direkt számító módon csak az utolsó nap küldte át, pedig régen kész volt vele. Vagy egyik srác azt csinálta, hogy ha bármit kértem, akkor addig nem küldte el, míg neki nem kellett valami. Bezzeg ha akart valamit, akkor azt mindig "azonnal", és direkt előtte elküldte azt amit 1 hete kértem, csak hogy ezzel is sakkban tartsa az embert hogy "hát én is átküldtem".

Volt egy srác, érződött hogy félti tőlem a munkáját, meg úgy állt hozzá hogy ne az övét másoljam már le. A poén az, hogy addig-addig kértem, hogy megcsináltam saját magam, 10-15 oldalban szépen megírva. Amikor említettem hogy kész, akkor persze azonnal jelezte hogy "küldjem már el neki hagy nézzen rá". A végén meg kiderült hogy amit én kunyeráltam tőle 1 hétig attól nekem a tartalomjegyzék is tartalmasabb...

Vagy hasonló helyzet, kértem valamit, erre a válasz "Bocs, de nem. De ha már itt tartunk te átküldenéd...?" Konkrétan egy üzenetbe leírta hogy kapjam be de én azért segítsek már...

Az ilyenek után ráálltam arra, hogy mindent érdekből adok csak oda és én sem segítek senkinek szívességből. Vagy azt mondom, hogy figyu, ha munkát adsz, akkor fizess érte.

Legutóbb is egyik ismerős írt rám, hogy "Te nagyon értesz ehhez a programhoz, barátomnak holnapra kellene ez és az, én nem értek hozzá, nem csinálnád meg? Nem nagy feladat..." Én meg úgy voltam vele, hogy semmi kedvem az ismerős ismerősének a kevés szabadidőmből áldozni, szóval hárítottam én is hogy "Bocsi, de van még dolgom, nagyon jó tutorial videók vannak fent neten."

Ezzel nem azt mondom hogy zsigerből mindent elutasítok, ha vidéki ismerős kér meg hogy Pesten intézzek el, akkor megteszem, feltéve ha időmbe is belefér, ne kelljen 250 km-t utaznia. De ingyen munkákra nem vágyom, akkor már inkább csinálom a saját dolgaim.