Hogy képesek a "galamblelkű" emberek túlélni manapság?

Én speciel úgy, hogy elkerülöm az embereket. Nem ismerkedek, nem kommunikálok velük, nem érintkezek többet, mint amennyit szükséges, és ha kikapcsolódni megyek, akkor is olyan helyet választok, ahova élő ember nemigen teszi be a lábát. Mindezidáig remekül bevált ez a módszer.

Igaz, én pont, hogy rosszat feltételezek mindről, és nem bízok senkiben sem, de hát ez a túlélés receptje.

#3

+1

A minimálisra csökkentem az interperszonális kapcsolataim.

Nálam is, amiket felsoroltak. Bár nem vagyok hibátlan és nagyon jó ember.

Általában egy idő után lelki szemetesládának használnak, és sokszor változott át több éve tartó barátságom egy teljesen egyoldalú dologgá, ahol én voltam a hallgatóság és ha nem hallgattam (tanácsolgattam) éjszakákon át a "barát" dolgait, akkor önző szemétnek lettem tituálva, de gyakran éltek vissza a türelmemmel és a toleranciámmal is, lábtörlőnek használtak kb.

Én most nagyon kevés emberrel tartom a kapcsolatot emiatt, és nem is barátkozom. Legutóbb egy 10 éve tartó "barátságnak" vetettem véget, az illető olyan jól beilleszkedett egy társaságba, hogy csak azért hívott el, hogy dominálhasson felettem (ezeket a játszmákat én utálom) és így "menőnek" tűnjön. Undorító volt. Bezzeg, amikor egyedül volt, akkor jó voltam. Hihetetlenül egyszerűen működnek az emberek.

Édesanyám még hasonló.

Szerintem nem a lelken mulik, hogy kin gázolnak át, kin nem, hanem a presztízstől.

Pl ha apud a főnök, akkor veled mindenki kultúrált lesz..

Vagy pl beszolnak egy csajnak, de ha ott a barátja, ránézni se mernek..

Est la vie