Lehetséges, hogy a zene miatt rossz az életem?

Néhány hónap múlva töltöm a 18-at és hím vagyok.

Kb hatodikos-hetedikes korom óta rappet hallgatok. Manapság amcsit, magyart, németet, albánt meg mindenfélét (kivéve Mr Bustáék, meg a legtöbb amcsi trap-rap).

Köztudottan a rap nem elsősorban egy vidám műfaj, kiváltképpen mivel pl én imádtam nyolcadikban hónapokon át Anonim MC albumát hallgatni, amelyben folyamatosan arról beszélt, hogy öngyilkos lenne meg, hogy kilátástalan az élete, de ugyanígy vagyok Eminemmel is, meg igazából mindenkivel.

Aki meg vidámabb dolgokról ír, az is elég sokat mesél a drogokról, a gyilkolásról, a prostikról..stb

A baj annyi, hogy én éveken keresztül 90%-ban nem is hallgattam mást.

Erőteljes szociális fóbiám van, állandóan iszonyat pesszimista vagyok és csak úgy általánosságban nincs kedvem élni.

Aztán néhány napja elkezdtem dubsteppet hallgatni, ami nekem mindig is tetszett, mert számomra ez a bulizene, bulikban is imádom. És azóta tök jó kedvem van, fel vagyok dobva, pedig semmi jó dolog nem történt velem, sőt...

Hogyan ne vegyem túl komolyan a rapperek szavait? Vagy mit csináljak?

Szinte biztos vagyok benne, hogy e zene miatti túlzott fanatizmusom miatt vagyok ennyire borúlátó.