Meg tudok változni? Meg akarok változni!

Úgy érzem, igazából nem is magadat kellene megváltoztatni, hanem édesanyádat. A leveledből az jön le, hogy ő a gyerekére rátelepedő, azt bezárni, illetve a szeretetével/féltésével megfojtani igyekvő "mérgező szülő" mintapéldája.

A rossz hír: felnőttet "megnevelni", átprogramozni szerintem reménytelen. Esetleg megpróbálhatnál külső segítséget kérni; de hogy vennéd rá, hogy elmenjen egy pszichológushoz (súlyosabb esetben pszichiáterhez)?

A jó hír: itt vagy a neten, teljesen elszigetelni, bezárni már nem fog tudni.

A haverok eltünedezése miatt nem kell bánkódni, sem önmagadat vádolni. A fiatalkorunk sajna tele van ilyen barát-szerűségekkel, félig-barátokkal, akikből annyi, de annyi volt egy időben! Aztán meg mi marad meg belőle később? A legtöbbször semmi.

Azt nem értem, miért írod, hogy úgy gondolod, soha nem is lesz fiúd. Ne dőlj be a tiniregényeknek (filmeknek): Rengeteg 17 éves van, akinek még soha nem volt!

Családsegítő a megoldás, olyan nincs, hogy elzárjon a fejlődés elől. Ha pedig betöltöd a 18-at és korlátoz, akkor fel is lehet jelenteni a személyi szabadság korlátozásában.

Amúgy ha csak úgy figyelmen kívül hagyod a blöffölő tiltásait, akkor mit csinál? Hisztizik, toporzékol? Lelkileg zsarol? Mert ez is bűncselekmény, az érzelmi zsarolás.

Nálunk is hasonló a helyzet barátnőmnél, de Ő már 18 éves és még mindig az anyja a főnök. Én olyan simán félreállítanám és magasról tennék arra, amit mond, de a Drágám nem akar ebből kitörni, én meg szívok állandóan emiatt, mert lényegében tőlem van nagyon eltiltva.

Szia!

Ezek miatt ne érezd magad rosszul...

Barátaid azért nincsenek sokan mert nem mehetsz sehova...

Barátnőm nekem sem volt még.. (bár nem vagyok annyi idős mint te) a lányok könnyebben "szereznek" ám maguknak barátot, ne aggódj!

Legyél magabiztos!

Anyukádat nem értem meg... Ennyire rossz környéken laksz, vagy miért nem enged el sehová?Apukád nem tudnád rávenni hogy lágyitsa meg kicsit anyud szivét?

Én ugy kb 10-12 évesen voltam abban a helyzetben mint te... Hogy nem mehettem nagyon messzire... Es csak ha tudta hol vagyok stb.. bar en fiu vagyok.. mindig elszoktem a szomszed faluba a haverokhoz 😂😂😂

Lehet neked is ideje lenne mar kicsit "lazadni" ha nem tudja mar anyukad felfogni hogy 17evesen mar nem vagy kislany...

Ülj le ,beszélj vele... Mondd meg neki ,hogy ezzel neked árt, hogy nem enged el sehova...mondd meg hogy hogy érzel emiatt, hogy nincsenek barátaid stb..

Én ezt az utat már megjártam...nem lesz semmi gond nyugi :)

Én teljesen együttérzek veled ,sok sikert! :)

Tipikus tini, dramatizál, duzzog, ""depressziós"".

Nem fogok 2 oldalas választ írni (holott tudnék, ráadásul olyat, amitől mosolyognál két hétig...), mert az nem segít.

"Meg akarok változni!" - Hát tessék, adva a lehetőség, senki nem áll az utadba. Maximum saját magad. Kár másokra mutogatni, meg a külső tényezőkben keresni a hibát. Mások véleményét te alakítod. A külső tényezőket te alakítod. Az életed te alakítod. Ha akadályt látsz magad előtt, azt az akadályt is te varázsoltad oda. Az akadályt a te döntéseid fogják ledönteni, vagy nagyobbá tenni. Remélem nem kell tovább ecsetelnem.

Kedves Kérdező!

Sajnos a probléma nem benned rejlik. Anyukád viselkedése lehetetlenné teszi, hogy rajta kívül bárkivel tartós kapcsolatot alakíts ki. Viszont a leírtak alapján jelenleg nem látok én működő megoldást.

Azt tudom tanácsolni, hogy keresd fel a www.kek-vonal.hu weboldalt és kérj tőlük segítséget. Vagy keresd fel telefonon egy tanárod, osztályfőnököd, iskolapszichológust.

Üdvözlettel,

A. Pszichológus