Hogy fogadjam el, hogy középszerű vagyok?

Az átlagos nem feltétlenül unalmas vagy rossz. Szerintem sokan vágynak átlagos életre.

A külsőben szerintem teljesen jó az átlag. Mivel a legtöbb ember átlagos kinézetű, nem is ronda, nem is a legszebb.

Ne azért próbálj ki dolgokat, ne azért sportolj, hogy kitűnj, hanem azért, mert szereted csinálni. Ha van, amit szeretsz csinálni, akkor az feldobja a hétköznapokat, akkor is, ha nem vagy benne profi.

Ha úgy érzed, hogy akadály, hogy valamiben hiányos a tudásod, akkor pedig a mai világban már bármiről lehet tanulni. Akár olvasni, akár neten utána nézni, akár beiratkozni egy tanfolyamra, de akár felnőttoktatásban is részt lehet venni.

Miért zavar ez téged? Sose értettem az ilyet. A szürkeséget sok mindennel feldobhatod. Vegyél egy 900-as Hondát, és irány az Alpok vagy Erdély!

Nem kell tehetségesnek lenni, bőven elég, ha te örömöd leled abban, amit csinálsz.

Vagy valami megfelelési, bizonyítási kényszered van? Mások szemében akarsz többnek látszani? Korai kapuzárási pánik? A 20 éves libákat akarod elkápráztatni?

Van hogy valaki nem olyan kiemelkedő tevékenység, de még az is lehet nem jött el a te időd. Bár én nem hiszem, hogy semmit se tudsz elérni, lehet most úgy látod átlagos vagy, de csak volt valami amiben jó voltál még ha később visszaesett is a teljesítményed. Én például mikor katona voltam akkor nyertem egy érmet mikor a laktanyában sportversenyt rendeztünk, aztàn azóta se semmilyen nyertem semmi ilyesmit, mondjuk nem is indultam ilyen versenyen azóta se.

Sok mindennel fel lehet dobni az életed, egy új helyre ellátogathatsz ahol még nem voltál, ülj be valahová és ismerj meg új embereket, vagy akár egy régi barátot megkeresni csak ne facebookon mert az nem túl közvetlen élmény, hanem pattanj fel a székből menj el és csengess be hozzájuk.

Van gyereked?

Ha nincs, megvan a válasz.

én azt mondanám, hogy a legtöbb ember átlagos, csak sokan próbálnak megfelelni a társadalmi elvárásoknak. választanak népszerű sportokat, hobbikat, próbálnak divatosan öltözni, még akkor is, ha nem is biztos, hogy magam szerint jól áll.

probléma nyilván abból gyökerezik, hogy ez az elfogadott, és aki vállalja úgymond, hogy ő egy szürke ember, az ezt rosszként éli meg, pedig inkább jobb elfogadni önmagunkat, mint másként viselkedni eröltetve.

Egyik ismerősöm gyerekkora óta tehetségesen rajzolt, festett, mintázott. De tényleg nagyon tehetséges, nem az a hobbiszint. Ráadásul kicsit másabb, mint az átlagemberek, furcsán viselkedik. És ezzel szívott mindig, ő mondta, hogy szeretne átlagos ember lenni, mert folyamatosan kiközösítették, piálni/drogozni kezdett, lassan negyven éves lesz és teljesen le van épülve...Sima irodai munkára nem alkalmas.

Szóval szerintem örülj neki. Eleve a felismerés már különlegessé tesz, a legtöbben egész életükben azt hiszik, különleges hópihék.