Leírnád életed legnehezebb időszakát és, hogy mi segített át rajta?

Antiszociális személyiségzavarom van.

Rengeteget szenvedtem az miatt, hogy csak negatív érzelmeim voltak, mindig csak az járt a fejemben hogy ölhetnék meg másokat, és elképesztően nagy mértékű utálat volt bennem minden és mindenki iránt, csak rosszat akartam mindenkinek, és már nem tudtam visszafogni magam, megbolondultam tőle egy időre. Mindig magányosnak éreztem magam, senkihez nem tudok kötődni, és soha nem éreztem boldogságot semmi iránt.

És persze mindent nagyon hamar meguntam, extrémebb dolgokat akartam/akarok csinálni mindig: tönkretenni valakit, lopni, felgyújtani házakat másokra, betörni valahova, stb.

Szerencsére nem jutottam el a börtönig hogy olyasmit tegyek, nagyrészt hála a fűnek, meg egyéb pszichedelikumoknak. Engem a fű az ami megnyugtatott, megértést adott sok dologról, és a tudatos élet. Megértettem rengeteg dolgot magammal kapcsolatban, nagyrészt elfogadtam őket, másrészt pedig megváltoztattam magamban.

Még most sem tudok boldog lenni, most is unatkozom szinte mindig, és úgy érzem megőrülök, de ezt már elfogadtam magamban, és nem élem meg szenvedésként. Volt amikor annyira megőrültem, hogy élveztem a szenvedést, fájdalmat akartam nem csak másoknak de magamnak is.

Mostanában is használok pszichedelikus szereket, de csak azért hogy fejlesszem önmagam, és tudatos életmódot élek. Ez az ami megmentett rengeteg rossztól.

Egy hirtelen haláleset miatt teljesen K.O. lettem. Páran kérdezték, hogy mi van, de nem mondtam el. Majd találkoztam egy számomra nagyon fontos emberrel, akivel együtt dolgoztunk sokáig, és neki elmondtam a bajomat. Ez hozta meg nekem a változást és túl tudtam lenni rajta.

A sors furcsa fintora, hogy ez tízen X év múlva megismétlődött... De akkor már nem volt mellettem olyan, aki segített volna túl lenni az egészen:(.