Mihez kezdjek ha ilyenné váltam?

Mindig is meg akartam felelni a szüleimnek.

Bizonyítani akartam, hogy jó vagyok bizonyos dolgokban, hogy büszkék legyenek rám. Mindig igyekeztem visszafogottan viselkedni társaságban, akár ha ők is ott voltak, mert azt várták el tőlem, hogy művelt legyek, ne legyek bajkeverő és hogy tisztelettel legyek másokkal. Ezekkel nincs is probléma, de mindezek végül olyan embert formáltak belőlem, ami nem én vagyok. Mintha elnyomtak volna. Alapjában véve nyitott vagyok új dolgokra, érdekelnek az emberek, de annyira bennem maradtak ezek s régi dolgok, a megfelelés, hogy nem tudok senkit igazán közel engedni magamhoz, nincsenek társas kapcsolataim, igazi barátaim. Nem tudok élni egyszerűen. Nem tudom megélni a szabadság érzését, érzem hogy én nem ilyen lennék, nem ilyen ember. Aki mások számára nem érdekes és csak vágyódik arra, hogy változzon bármi is. El vagyok keseredve ezek miatt, mert pont olyanná váltam, amilyen soha nem akartam lenni. Tele kétségekkel, és úgy érzem nem érek semmit. Nem tudok kikapcsolódni, nincsen mellettem senki olyan akivel megtehetém. Nem vagyok boldog, nem tudok nevetni idióta poénokon, mert nincs senki aki erre vevő lenne. Persze sorolhatnám. Kiégtem volna? Valószínűleg szánalmas, hogy ezeket le is írom, de sajnos megtorpantam. Öregszem és semmi pozitívat nem élek át. Nem akarom, hogy úgy múltjának el az évek felettem, mintha csak vegetálnék. 23 éves vagyok, gondolom nem kéne így éreznem. A helyesírási hibákért elnézést.