Mindenhonnan azt hallani, hogy legyünk pozitívak, de mégis hogyan?

Nem a pozitívságról van szó, hanem arról, hogyha valamit szeretnél, ha valamire szükségleted van, akkor észre kell venni magadon, hogy a vergődés-nyavajgás-pótcselekvések(függőségek pl)-dühöngés-stb nem fognak segíteni, sőt eltávolítanak attól, amit valójában akarsz.

De vegyünk csak egy kisarkított példát.

Egy kisgyerek éhes, és sír-visítozik-földhözcsapja magát, és ételt követel. De valójában mivel ezt teszi, ezért az anyjának vele kell foglalkoznia kajacsinálás-bevásárlás közben, azaz sokkal később fog kaját kapni, és sokkal rosszabb lesz a viszonya az anyjával.

Namost a felnőtteknél is ugyanez a szitu. Ahelyett, hogy hideg fejjel végiggondolnák, mit kellene tenniük, hogy elérjék egy céljukat, teljesen mást csinálnak. Pl két lár szeretné megbeszélni a dolgaikat, hogy növekedjen köztük a bizalom-kötődés, de ehelyett csak játszmáznak-veszekednek, eredményes vita helyett 😃 ugyanaz... már kisgyermekként megtanuljuk.

Tehát én azt gondolom, hogy a kommunikáció a legfőbb része a megoldásnak. Azon belül is a kommunikáció magaddal! Hogy mindig a jelenben tudj lenni, ne ragadjanak el érzelmek stb.

Nekem ehhez az asszertív kommunikáció jött be. És úgy, mint magadon, másokon is lehet alkalmazni.

És nagyon fontos, hogy a játszmázást elkerüld!

Tehát ha valódi eredményt-boldogságot akarsz elérni, akkor tanuld meg az asszertív kommunikációt, és a játszmákat!

Google...