Miért van az, hogy normálisan, korrektül válaszolok egy kérdésre, és lepontoznak nullára?

Az "Igen/Nem" stílusú válaszok válaszok ugyan, de vannak olyan körülmények, amely alapján ezek kevésnek bizonyul(hat)nak.

A másik oka a lepontozásnak az is lehet, hogy a válaszoló NEM A KÉRDÉSRE válaszol.

Amikor megkérdezi valaki - a példa kedvéért, - hogy "Szerintetek korai még, hogy 15 éves lány létemre műkörmöt tetetek fel?" és erre jön egy olyan válasz, hogy "Nekem 300 éve piros!", akkor nincs min csodálkozni, - nem arra volt kíváncsi a kérdező, hogy a válaszolóval mi van, hanem arra, hogy korai-e számára egy esemény.

Szerintem ez nem akadémiai szint.

Én pont erről írtam ki egy kérdést:)) Hogy miért nem értékelem az egy szavas válaszokat (pontozástól függetlenül).

Most komolyan, mit kellene azon értékelni, hogy “van kedvenc könyved”? Nem kell a kérdezőnek szájbarágós kérdést írnia, de egyértelmű, hogy kíváncsi a konkrét, szóbanforgó, kedvenc könyvedre.

Nekem ezek a válaszok bunkónak hangzanak. Habár egyszerű kérdéseknél még okés, de sok más kérdésben zavaró az indokolatlan válasz. Én nem szoktam igazságtalanul lepontozni (nem is érdekel a pontozás), de ezeknek a válaszoknak tényleg nincs sok értelmük.

Pl. Néha azért írok ki egy kérdést, mert kíváncsi vagyok, valakinek a gondolataira/tapasztalataira egy témában!!!!! Ha ehelyett 1 szavas igen-nem válaszokat kapok, az zavaró (főleg ha oda is írtam, hogy véleményre vagyok kíváncsi).

Pl.

- Te kipróbáltad valaha az ejtőernyőzést? Ha igen, akkor milyen volt? Mesélj róla!

- Igen.

De az is nagyon gáz, amikor valaki olyan témákban válaszolgat, amiben nem érintett. Pl. kiírok egy kérdést arról, hogy történt-e már valakivel olyan hasonló egyedi eset? Ilyenkor olyan személyeknek a jelenlétére vagyok kíváncsi, akikkel történt. Annak mi értelme van, hogy mind a száz milliárdan leírják, hogy nem történt velük?

Ez olyan, mint amikor a tanárnéni kéri, hogy “- Nyújtsák fel a kezüket, azok akik ott voltak!” és buta Pistike is nyújtja a kezét és kijelenti, hogy ő nem volt ott.