Hogyan kell gonosszá válni?
Igazság szerint nem szeretem az embereket, lévén hogy születésem óta rossz emberekkel hozott össze a balsors (a családomat is beleértve).
Az emberek többsége önző, számító, aljas, megátalkodott, a saját érdekeit tartja elsősorban szem előtt és önző céljai elérése érdekében képes mindent és mindenkit eltiporni, tönkre tenni, gátlástalanul és lelkiismeret-furdalás nélkül kiszipolyozni maga körül. A mai társadalom 90%-ára ez jellemző manapság. Szeretnék én is ilyen ember lenni hogy érvényesülni tudjak, de sajnos nem megy, ha bottal ütnének sem. Ha párhuzamba kéne állítanom magamat az általános emberi mentalitással, akkor azt lehetne rólam elmondani, hogy egy szánalmas, álmodozó, szentimentális bolond vagyok aki képes – hányattatások közepette is – hinni abban, hogy talán létezik emberi jóság a földön.
Pontosan ezért vagyok hihetetlenül nagy hadilábon saját magammal és ezért utálom magamat.
Én is önző, számító, aljas, megátalkodott, a velejéig romlott ember akarok lenni, mint a többiek. Ki akarom írtani magamból a lekiismeretet, hogy ne legyen többé, ami örökké furdaljon és akadályozzon minden egyes cselekedetemben. Nem akarok szentimentális bolond lenni, aki „szellemként kísért” az emberek között.
Mit kéne tennem ennek elérése érdekében? Én nagyon szívesen fogadnék minden jó tanácsot (a szakértőktől főleg természetesen).
(U.i.: a kérdés nem vicc, halálosan komolyan gondoltam mindent az utolsó szóig.)
válasza:Elmondom nekem hogy sikerült megváltoznom. Egészen 20 éves koromig olyan voltam, hogy az utolsó 100 forintomat is odaadtam bárkinek. Ha egy haveromat kidobták a szülei, akkor nálam aludt. Vettem neki enni, cigit stb. Volt akinek fizettem a bérletét (nem voltam milliomos, 120.000 forintot kerestem), vagy a belépőjét egy buliba. Volt akinek az egész estéjét álltam, mert "barátok voltunk". Ha ásni kellett vagy lakásfelújítás volt mentem, ha vigyázni kellett egy barátnőm kölkére akkor is mentem. Aztán rájöttem, hogy igazi balek vagyok és csak kihasználnak. Befejeztem a jótékonykodást és érdekes módon lekopott mindenki. Vannak olyanok, akik a mai napig utálnak. Gondolom emiatt.
Viszont nem mindenki ilyen. Van 2 nagyon jó barátom, akikkel oda-vissza működik minden mind lelki, mind anyagi téren.
Ne akarj olyan lenni mint a többség! Tudni kell nemet mondani és szert kell tenni egy minimális emberismeretre. A többség tényleg olyan mint ahogy leírtad, de nem mindenki.
29N
válasza:"Viszont nem mindenki ilyen. Van 2 nagyon jó barátom, akikkel oda-vissza működik minden mind lelki, mind anyagi téren."
Mi van akkor, ha az embernek nincs ilyen "segítő társa"? Egyáltalán nincs senki, akire támaszkodhat? Mi van akkor, ha egész életében csak a kérdésben említett illetők vették őt körül (az összes ismerőse, sőt a családja is ilyen volt) és ezeknek az embereknek a negatív befolyása miatt egy idő után elkezdett kételkedni a jó és rossz fogalmában, lévén hogy a saját zavaros gondolatain kívül nem volt senki, aki esetleg a "helyes" irányba terelje az illetőt? Akinek a "szeretet" fogalma egy olyan érthetetlen, idegen dolog, hogy még magának a szónak a kiejtése is erős ellenszenvet és viszolygást vált ki nála?
Mert én pontosan ilyen ember vagyok. „Valaki szeret engem?” Miért, milyen okból, mit tettem én őneki hogy ezt gondolja? Nem vagyok én semmilyen „szeret szolgálat”. Őszintén „szeretni valakit” minden különösebb ok nélkül? Ilyen nincsen ebbe a mai világba (legfeljebb ha jó sok pénzt fizetsz érte).
Hogy én mit szeretnék?
Ha évekkel ezelőtt tették volna föl nekem ezt a kérdést, azt válaszoltam volna hogy segíteni másoknak, jó dolgokat cselekedni.
Most viszont azt válaszolnám, hogy szenvedést és fájdalmat okozni másoknak, a bennem felgyülemlett összes haragot és gyűlöletet visszaadni azoknak, akiktől ezt kaptam. Számomra ez volna a „szeretet” fogalma. Én már csakis ekkor érezném jól magamat. De mivel sajnos ez lehetetlen (mert mit ér a harag, hatalom nélkül?) ezért kénytelen vagyok alárendelni magamat a mások akaratának.
Régen én is hittem az ilyen „jó” dolgokban. Hogy önzetlennek, segítőkésznek, lelkiismeretesnek, becsületesnek, hogy „jónak” kéne lenni. Szerettem is volna ilyen emberként élni. De rájöttem, hogy ez a mostani nem az a világ, ahol az ilyen embereknek létjogosultsága van.
Ez egy igen gonosz, aljas és kegyetlen világ ahol vagy te is ilyenné válsz, vagy szenvedhetsz mint Jézus a kereszt alatt. De a megváltó nem én vagyok akinek mások bűnei miatt is vezekelnie kell.
Viszont úgy is vagyok vele, hogy nem mindig másokat kell hibáztatni azért, mert az embernek rosszul megy a sora. Az ember csakis saját maga felelős önmagáért, így ha valakit felelősségre kell vonnia az őt ért szerencsétlenségért, akkor az önmaga. Mert vagy képes tenni saját magáért, vagy nem. Innentől nála a labda (azaz nála a felelősség).
válasza:Én sem úgy kezdtem, hogy rögtön a jó embereket ismertem meg. Miután lekoptattam ezeket a férgeket, sokáig egyedül voltam. Aztán amikor próbálkoztak velem barátkozni, bizalmatlan voltam és (a barátaim szavaival élve) egy bunkó p.csa, még pofákat is vágtam ha hozzám szóltak. Aztán kénytelen voltam kommunikálni, mert egy helyen dolgoztunk és rájöttem, hogy van még 1 olyan lelkiismeretes marha mint én. Csak ugye nagyon nehéz megtalálni, mert kevesen vannak. Most sem vagyok barátkozós, ez a 2 ember bőven elég.
A családom néhány tagjával is megszakítottam a kapcsolatot, a saját apám pl.meglopott nem is egyszer.
Én megértem, hogy min mész keresztül, mert egy időszakban én is ilyen voltam és még vagyok is. De ez szerintem nem baj, muszáj az embernek védekeznie valahogy, különben tényleg mindig csak kihasználják és pofára esik.
Én csak magamból tudok kiindulni, én őszintén szeretem azt a 2 megmaradt barátomat. És nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen aki képes érdek nélkül szeretni. Legalább is bízom benne. Úgy gondolom/ érzem, hogy ők is őszintén szeretnek engem.
Azt megtanultam, hogy nem szabad segíteni másoknak (nem akárkinek), mert nem érdemlik meg. Az a legkisebb baj, hogy egy köszönömöt sem kapsz, kihasználnak, átvernek.
Szerintem felesleges direkt szenvedést okozni másoknak (mondom ezt úgy, hogy minden 2.embert le tudnám lőni), én nem foglalkozom senkivel. A barátaimat és néhány normális családtagot leszámítva megtanultam, hogy mire kell tartani az embereket. Van olyan haverom, akinek ha kell valami segítség akkor engem hív, viszont én is neki szólok ha kell valami. Nagyon ritka az érdek nélküli barátság.
Viszont nekem ez bevált. Ugyanúgy kihasználok másokat ahogy mások kihasználnak engem. Amíg nem egyoldalú a dolog, addig működhet. Ha pedig valakinek nem veszem hasznát azt eldobom, ugyanúgy ahogy velem is tennék és tették is nem is egyszer.
# 19
Komolyan mondom amúgy, neked a legjobb. Hogy képes vagy hányattatások közepette is megőrizni az emberi méltóságodat és felülemelkedni másokon. Rád illene az "erős" jelző.
Mivel én hasonló helyzetben képes volnék az adott illetőt (akkor is, ha a családtagom) lelkiismeretfurdalás nélkül kicsontozni, de mivel ez sajnos nem megy, ezért a felgyülemlett haragot saját magam ellen irányítom (alkalomadtán alkoholba fojtom bele), ezért rám a "gyenge" jelző illik. Én már hosszú idő óta hozzászoktam ahhoz, hogy mások alázatos lábtörlője legyek (a sok erőszak és verés rászoktatott). Olyan lettem, mint Gyugyu, mindenki más pedig Tomóceuszkatatiki.
"Nagyon ritka az érdek nélküli barátság.
Viszont nekem ez bevált. Ugyanúgy kihasználok másokat ahogy mások kihasználnak engem. Amíg nem egyoldalú a dolog, addig működhet. Ha pedig valakinek nem veszem hasznát azt eldobom, ugyanúgy ahogy velem is tennék és tették is nem is egyszer."
Na ez a nagyon jó hozzállás. Ez az ami nekem idáig nem jött össze. Ezt kéne megtanulni.
válasza:"Na ez a nagyon jó hozzállás. Ez az ami nekem idáig nem jött össze. Ezt kéne megtanulni."
Miért? Nem azt mondjuk neked végig, hogy ezzel te is azt fogod csinálni, amit veled tettek? Ezzel te sem leszel különb, mint akikre haragszol! Ráadásul te magad mondtad magadra, hogy gyenge vagy, mert nem vagy képes jónak lenni, és ha mást nem tehetsz, alkoholba fojtod a bánatod. Nem pont ezen kéne változtatni?
válasza:Muszáj így csinálni, mert máshogy megkattansz. Az elmúlt évek hatására pánikbeteg lettem. Aztán eldöntöttem, hogy senki miatt nem vagyok hajlandó kicsinálni magamat idegileg és ha nem akarok majd' 30 évesen egy otthonülős idegbeteg lenni, akkor változtatnom kell. Akik elég súlyosan vétettek ellenem (carkeverés, rendőrségi feljelentés a semmire stb), azoknak szépen lassan visszaadtam mindent, így azóta nem mernek velem sz.arakodni, nagy ívben elkerülnek. A többieket csak leépítettem. De ezeknek az embereknek is sokat köszönhetek, megtanultam kiállni magamért és hogy soha ne hagyjam magam.
Én sem vagyok erős, éjszakákat sírtam végig, küszködtem a pánimrohamokkal és én is éreztem magam sokszor egyedül. A Te életedben is el fog jönni az a pont, amikor azt mondod hogy elég és nem hagyod magad tovább.
Az alkohol nem megoldás a problémákra, a sok hülye nem ér annyit, hogy tönkre tedd az egészséged. Pláne annyira, hogy visszafordíthatatlan legyen.
Idővel Te is meg fogod tanulni, nekem 29 évembe telt mire megtanultam, hogy ha nem te használsz másokat, akkor mások használnak téged.
19-es voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!