Azokat a férfiakat, akik az életnek a könnyebb utat választják és nem akarnak felnőni és szüleiktől elköltözni, azokat irigységből szidják?

Engem az zavar az ilyen pasiknál hogy semmi ambíciójuk nincs. Nem tudnék így ellötyögni. Persze nem kell toronyóra lánccal, de nem árt ha több lábon állsz és azok nem a szüleid... Így magánéleted gondolom sok nincs...

Amúgy meg úgy éled az életed ahogyan neked tetszik, ne gyk-s kismamák unott délelőttjére alapozz😊😊

Hetes leírta az egyik nyomósabb okot. Nekem is van két ilyen ismerősöm, az egyik rokonlány, a szülei egy külön házat építettek a telekre neki, van egy nagyon laza részmunkaidős állása, amit az apja szerzett neki, és az apja hozza oda-vissza. Kaját nem kell vennie, takarító jár hozzájuk. Ezzel a rokonnal addig voltunk jól el, amíg ÉN nem kerültem kiszolgáltatott helyzetbe, munkanélküli lettem, háztartásbeli férfi, a barátnőm tartott el pár hónapon keresztül. És ez a lány (unokatesóm) ekkor kezdte el a nagy észosztást, hogy mennyire gáz, hogy a barátnőm tart el, ő önálló, nem szorul senki segítségére, örüljek neki, hogy van barátnőm (neki nemvolt). Nem is hallgattam tovább, nem beszélek vele azóta pedig gyerekkorunkban tinikorunkban nagyon jó barátságban voltunk.

A másik ilyen ismerősöm a tesóm, ő természetesnek veszi, hogy anya csinál mindent, adja neki a pénzt, közben ő nem ad haza pénzt. Ő sem megy el dolgozni akármennyiért, ezért nem is dolgozik. Anyám meg már nekem mondja, hogy nem bírja tovább. Közben tesóm is osztja az észt, hogy ki milyen lúzer, pedig csak tesped, ugráltatja a nővérünket. Én már vele sem beszélek. Kérdező, valamennyire felfogtad ennyiből, hogy ez nem irigység, hanem a legtöbb anyapapalakosztályos eleve magas lóról pofázik (te is), miközben sokszor egy bevásárlást képtelenek elintézni? Nem a bajba jutottak, mert van olyan is, aki kénytelen visszaköltözni, vagy mentálisan beteg. Kevesebb észosztás, több önkritika, bár az ilyenek tuti állandóan a mama dicséretét hallgatják otthon, nem hiába önteltek.