Mi a véleményetek arról a felfogásról, hogy a mai világban luxus olyan dolog iránt érdeklődni, ami nem hoz neked pénzt?

Csak a felszínes emberek között.

Illetve sajnos lehet, olyan értelemben luxus, hogy az ember számára lassan nem létezik olyan, hogy szabadidő, ha nem akar éhenhalni.

egy kitétellel:

mai világ= kelet európa

A pénz anyagi alapot biztosít, de ha nem építünk semmit az alapra, akkor üres falanszter lesz az élet, amin már a jégkunyhó is luxus. Aki bedől ennek, az megvalósítja az eszkimó színt, ahol a fóka és az eszkimó is ugyanezt a tézist vallja:

A fóka kizárólag a húsa termelésért él, büszkén vállalva, hogy ő egész életében csak ad, és nem kell neki luxus-iglu. Persze az ő "nemeslelkűségének" kulcsa az eszkimó zsarnokságán alapszik: mert ő bezzeg egy darab halat nem dobna a húsárt cserébe, éppen csak annyit, hogy ne haljon éhen, de hát ez az élet, már az összes hal az eszkimóknál van, a mély vizek halai meg horgászhalak, pelikánangolnák, azaz démoni lények, amelyek közé lemerészkedni veszélyes, sőt bűnös dolog.

Az eszkimó pedig kizsákmányolja a fókákat, de mivel fél az esetlegesen még bennük lévő természetes vadságtól, minden erejét arra használja, hogy betörje őket. Ennek eszköze a kérdésben szereplő tézis elhitetése a fókával, miközben ő nem veti meg a luxust, bár idővel maga is kezdi elhinni a tézist: mert a fóka makacs jószág, kemény munkát kell vívni azért, hogy ne próbáljon meg visszavadulni, húst pedig csak ő tud termelni - nélküle végünk, halat nem ehetünk, mert akkor fókának néznek.

A fényűzés meg olyan dolog, hogy ahol a nap már kihűlőben van, ott valóban csak űzni lehet a fényt, belső fényben sem az eszkimó, sem a fóka nem hisz, ha valaki mégis, azt kiközösítik vagy meghurcolják: mert aki belső fényt tud kibocsátani, az bizony maga is mélytengeri haldémon.