Miért keverik az emberek az introvertáltságot a szociális fóbiával?

Azért, mert egyszer valaki elkezdte a többi meg megy utána.

Ha megfigyeled, mindig van egy-egy divatos pszichikai zavar, amit mindenkire rá akarnak húzni.

Régebben - amikor kezdtem az oldalt olvasgatni -, a paranoia volt minden, a hozzászóló szemében negatív ember betegsége, utána a tudathasadás volt a standard diagnózis (természetesen nem hozzáértö emebre részröl), késöbb a narcisztikus személyiségzavar, ezután az autizmus meg az introvertált személyiség.

Akik ilyeneket mondanak, azoknak fogalma sincs ezekröl a fogalmakról, csak hallottak valamit, ami szerintük jól hangzik és utána ezt mondják mindenkire, aki nem úgy él/viselkedik, ahogy szerintük kellene.

Amiért a depressziót a hisztivel.

Vagy amiért a skizofréniát a hasadásos elmezavarral.

Vagy amiért a szociális fóbiát az antiszociális viselkedéssel.

Tájékozatlanság.

Ja, meg az aszociálist az antiszociálissal.

Régebben én is kevertem, aztán rájöttem, hogy én valóban extrovertált vagyok, csak kissé aszociális és szorongó, amin viszont lehet javítani.

Egy pár éve az OCD volt a menő, akkor mindenki OCD-s volt.

Most az introvertáltság az.

Remélem legközelebb az AIDS lesz.

Nem mindenki pszichológus!

Nekem is van valamelyik és gőzöm nincs róla, hogy melyik a kettő közül. Meg aztán nem tök mindegy, minek hívjuk? Szar, és nem lehet ellene tenni semmit.

Mert sok ember akar nagy szavakat használni, és nem érti a jelentését. És sajnos pont emiatt veszi át csomó más ember is, és sokan azt hiszik, hogy jaj, az introvertált az kuka társaságban, nehezen barátkozik, szocfóbiás... höhö, az én koromban ezt annak hívtuk, hogy gyökér életképtelen-e vagy nem, vagy nem tanították meg szocializálódni...

Én emiatt lehet, tartanék minden gyereknek egy alapvető pszichológiai fogalmak órát.

Szerintem azért (is), mert egy szociális fóbiával küzdő ember lehet szükségképpen introvertált, de fordítva már nem:D

Olvastam hasonló témában, hogy az introvertált ember nem szorong. Tehát a szociális fóbia abban nyílvánul meg, hogy valaki pánikol társaságban, rosszul érzi magát. Szerintem emiatt néha szükségképpen igényli a magányt és kevés társaságot (mint az introvertáltak).

Én pl. egyszerre tartom magam mindkettőnek, mert elég rosszul érzem magam MINDEN közösségben kiskorom óta, szorongás környékez emberek között, és egyben nem igényelem a társaságot az előbb leírtak miatt. Öszintén szólva akkor sem túlzottan, ha kicsit jobban is érzem magam másokkal. Egyedül jobb.

Tehát az előbbi válaszomra hivatkozva, szerintem azok "keverik", akik egyszerre mind a kettőt megélik, miért ne? Attól, hogy szociális fóbiáról írnak, nem lehetnek introvertáltak (is)? Attól, hogy te introvertált vagy, ők nem lehetnek azok a szoc. fóbiájuk miatt?

Nekem úgy hangzik a kérdésed, mintha azt kérdezném, hoy miért keverik az anorexiát a soványsággal? (mintha egy anorexiás általában nem lenne sovány), vagy miért keverik az éjszakai baglyokat az alvás zavaros emberekkel? (mintha nem lene hasonlóság a kettő közt)