Normális, hogy kifejezetten utálom a csecsemőket/gyermekeket és többre tartom a kiskutyákat/hajléktalanokat?

Mindig amikor látok egy babakocsis anyukát a kicsi gyerekével, akkor a következő dolgok jutnak az eszembe:

* Ez a nő sosem jött volna velem össze, mert nem vagyok férfias (alacsony, vékony) és nincs egzisztenciám (csóró kilátástalan egyetemista vagyok).

* Emiatt nem is született volna tőle gyermekem, aki az én vérvonalamat vitte volna tovább.

* A gyerek tulajdonképpen egy időzített bomba és ellenszenves élőlény, hiszen a szülei őt is ugyanúgy fogják nevelni, hogy mindenkinél legyen jobb, okosabb, sikeresebb, emiatt később egy arrogáns diplomás/főnök/cégvezető/élvhajhász stb. lehet belőle.

* Ha kislányról van szó, akkor ugyanúgy semmibe fogja nézni a hozzám hasonló előnytelen külsejű pasikat, mint ahogy a mostani felnőtt csajok teszik velem és a vonzó pasikkal fogja élvezni a hedonista életét.

* Ha kisfiú, akkor már lehet benne vannak a genetikai adottságok, amelyek miatt magas, sportos, jóképű pasi lesz nagy farokkal és csomó csajt fog megdugni velem ellentétben és felnőttként lehet pont engem fog megölni egy autó-balesetben az x milliós BMW-jében. Aranyos kisbaba? A lóf***t, egy potenciális konkurens és irigylést kiváltó valaki (főleg, ha jobb családba született).

Szóval nem tudom megérteni, hogy az a sok "águguzó", a csecsemőt ajnározó ember miért van odáig az újszülöttekért. Lehet, hogy pont az a gyerek lesz az, aki majd felnőttként azt az embert (vagy a gyermekét) fogja kirúgni a munkahelyéről (vagy még nagyobb szörnyűséget követ el), akit x éve még a babakocsiban dicsérgetett az illető személy.

A bicskanyitogató, frusztráló ordibálásaikról és hiperaktivitásaikról már nem is beszélve.

Ezzel szemben a kiskutya tényleg aranyos, ártatlan, egész életében hűséges lesz hozzám (még akkor is ha nem én vagyok a gazdája), tele van őszinte odaadással és nem bánt ha én sem zavarom. A hajléktalan embert pedig azért tartom többre, mert ő egy áldozat, akit tönkretettek az embertársai (elbocsátás, válás, átverés), de így is van annyi lélekjelenléte, hogy túlélje a mindennapokat és lehet, hogy pont olyan emberek tették tönkre, akik annak idején a babakocsiban ugyanúgy ártatlan bociszemekkel bámulták a nagyvilágot, mint ahogy minden csecsemő teszi azt.