Van "joga2 boldogtalannak lenni az embernek azért mert elveszített valakit, miközben Nick Vujicicnak nincsenek végtagjai?

Általában azoknak szokták őt példának hozni, akik folyton nyavalyognak, és nem tesznek semmit, hogy jobb legyen, csak azt akarják, hogy sajnálják őket.

Ettől függetlenül meggyászolhatod az eltávozott szeretteidet, bosszankodhatsz egy sikertelen állásinterjú miatt, lehetsz letörve azért, mert elbocsátottak... stb. Csak ne ragadj benne az önsajnálatban, mert az élet megy tovább, és igen, van, akinek rosszabb, és mégis megtanult azzal együtt élni, pedig lehetett volna öngyilkos is. Hogy ez a fazon csak kirakatbábu vagy tényleg ilyen, őszintén szólva engem nem érdekel, mert tudok nem híres embereket is, akik kimásztak a szarból.