Voltatok már úgy hogy nem mozgat meg benneteket semmi és senki?

Mint gondolom sokan mások is és is sok rosz dolgon mentem keresztül.Minden ien sújos dolog után egyre érzéketlenebb lettem mintha tudat alatt védeném magam mindentől.Szeretteim elvesztése jóbarátaim akik meghaltak, kapcsolatok mik véget értek.Sok év után már oda jutottam hogy a melómba temetkezem nem akarok párkapcsolatot és mutatom hogy erős vagyok.Hogy lehet ennyire lelkileg elfáradni és elbarikádozni magam a külvilágtól?Hogyan tudnék ebből túllépni?Miért nem találom régi önmagam? Sokszor magamra sem ismerek bizonyos bizonyos helyzeteket mien bizarul kezelek.Imádtam nőkkel társalogni baromkodni mert imádom a nőket de nemrég egy majdnem velem egyidős lányt nagyon megbántottam és visszautasítóan hidegen viselkedtem vele mint sok másik kollegával is.Szerintetek kitudok ebből lábalni vagy maradjak ien, esetleg kérjek szakértő segítséget?Azthiszem félek a fájdalomtól csalódástól.