Nem szeretem, amikor látja valaki, hogy pl tanulok, vagy munkáról kérdeznek, vagy ha megdicsérnek. Stb. és rosszul reagálom le ezeket, hogyan változtassak ezen, van olyan aki szintén így van ezzel?

Leginkább úgy tudsz változni, ha tudatosan gondolkozol és beszélsz, illetve valamilyen szinten belekényszeríted magad a nem kívánt helyzetekbe. Megpróbálod átgondolni őket és csinálni.

Gondolok itt arra, hogy ha megdicsérnek, akkor nem kell zsigerből valami parasztságot odaszúrni azonnal. Veszel két levegőt amíg átgondolod mit is lehet mondani és azt mondod. Vagy nem mondasz rá semmit.

Rajzolás, tanulás, egyebek olyanok, hogy elkezded csinálni, aztán rájössz, hogy nem körülötted forog a világ, senki nem azzal foglalkozik, hogy éppen mit hogyan csinálsz.

Nőj fel. Tinilányoknál még okés ez a helyzet, de felnőttként nagyon éretlenül hat. De nyugodtan próbáld ki te is a dolgot és a környezetedben dicsérj meg pár tinit, akik jól rajzolnak. Minimum minden második (de szerintem a 90%-uk) azt fogja mondani, amiket te mondanál.

Egyszerűen köszönd meg, ha valaki megdicsér. Ennyi. Nincs semmi nagy titok. Aztán, csináld tovább, amit épp csinálsz.

Amint írtad is,sokat kritizáltak régebben és akár ez is lehet az oka,de lehet egyszerűen ilyen a stílusod, hogy nem szereted a dicséreteket,nem ez a szeretetnyelved.öt fajta szeretetnyelv van ebből az egyik az elismerő szavak(dicséret,bátorítás),továbbá a minőségi idő,szívességek,ajándékozás,testi érintések.Erdemes ezt továbbgondolni.Lehet nem szereted a dicsereteket mert téged jobban motivál egy baráti séta,kávézás vagy ha valaki megajándékoz valamivel,szívességet tesz neked vagy egyszerűen csak megölel.

A dicséretet annyira én sem kedvelem,viszont olykor jól esnek mások biztató,bátorító szavai.De többre értékelem a másokkal folytatott tartalmas beszélgetéseket,sétákat.A munkáról azért nem szeretem ha kérdeznek,mert jelenleg nincs munkám,minden igyekezetem ellenére most nem jönnek össze a dolgok és ez pillanatnyilag egy fájó pont számomra.

Le van pontozva 61%-os, de az alap mondanivalójával egyet tudok érteni.

Ha tovább akarsz lépni, akkor "fel kell nőni", változtatni kell. Persze, szemét, gonosz szüleid voltak. De attól hogy valakinek szar élete volt, még nem jogosítja fel arra, hogy mindenkivel parasztként viselkedjen.

Sajnos sok ember csak addig jut el, hogy felismeri a hibát, de semmit nem tesz annak elhárítására, megoldására. Helyette újra és újra a hiba okán pörögnek és azt hangoztatják, hogy "rossz, mert XY elrontotta".