Mennyire nagyképű "ember" az, akit ha lecsúnyáznak belenéz az előlapi kamerájába és szemközt röhög mindenkit, hogy hazudnak?

ez egy más szituáció. a kérdés pedig pont, hogy arról szól, hogy akit lecsúnyáznak, az igenis foglalkozik vele, és visszaválaszol, tehát semmivel sem különb, és nagy valószínűséggel ugyanezt teszi ő is.

és mégegyszer leírom, hiába szavazzátok le, most jelen pillanatban nekem van egy véleményem, te ezt nem tudod elfogadni, mert nem egyezik azzal, amit te képviselsz.

én nem vitatom azt, hogy neked ez a véleményed, nem személyeskedek, mert engem aztán tényleg nem érdekel, neked miért ez az álláspontod. én csinálom pont azt, amiről te beszélni szeretnél, hogy mindenki foglalkozzon a saját dolgával. te mégsem tudsz elmenni az én mondandóm mellett anélkül, hogy bele ne köss...:D

# 13 Én értelek, kettős mérce. Te azt mondod, hogy hibás gondolkodásmód, ha valaki csak a dícséretet halja. Ebben igazad van, viszont az is hibás, ha valaki épp a negatív véleményébe van belemerülve annyira, hogy a pozitív válik számára elfogadhatatlanná. A kérdésben úgy tűnik, hogy nem olyan emberkékről van szó, akik között a pozitív vélemények dominálnának, tehát ők épp ezt nem tudják fogadni.

A kérdésből nem derül ki semmi, de az önleértékelés is épp olyan "torz önkép", mint az ellenkezője. Számos ismerősöm volt, aki annyi rosszindulatú szívatást kapott, hogy akkor is bűntudata, vagy rossz önképe van, amikor nincs oka rá. Az irreális önkép ilyen formában is létező probléma.

Az önleértékelés és rosszindulatú alaptalan kritika épp annyira defekt, mint a túlzott büszkeség és nagyképűség. Ha valakit alaptalanul, sima bunkóságból elítélnek, az semmivel sem jobb, mint amikor irreálisan magasztalják és dicsérgetik.